Oldal 145 [145]
KORTÁRS MISZTÉRIUMJÁTÉKOK
félkegyelműben, Miskin herceg szájába adva a szavakat, hogy ezt a képet látva
némelyik ember még a hitét is elveszitheti.””? Eva személyiségének fókusza az
állandó, felelősségteljes kommunikáció Istennel, a tőle való eltörölhetetlen és
mély függés, boldogtalanságát ez az elengendhetetlen istenkapcsolat teszi még
fájóbbá. Az egykori színésznő — ahogy a misztériumdrámák az igazság és a jó
oldalán harcba szálló hősei — az élet nehezebb oldalát választja, amikor nem
válik meg vallásosságától.
Éva feszültségét az okozza, hogy érzi, embert ölt, de a gyilkosságot nem tudja
összehangolni azzal a szakrális összefüggésrendszerrel, amelyben minden gyen¬
gesége és elkövetett bűne ellenére mélyen hisz. Az alkoholista nő az Isten fényé¬
ben megélt világkép és az elképzelt Isten nélküli élet határvonalán vergődik
addig, amíg meg nem tapasztalja a transzcendencia jelenlétét. Bár el akarja ve¬
szíteni a hitét, mégis, vagy talán épp ezért, felkeresi az tires sirt. A visitatio
sepsulchri, a sírlátogatás számos középkori misztériumjáték centruma, az Alko¬
holisták központi jelenete is Az üres sír meglátogatása című stáció." Visky
ugyanis nem jelenetekre, hanem stäciökra osztja a megirt drämaszöveget, Evä¬
nak vegig kell järnia ezeket az ällomäsokat ahhoz, hogy megläthassa az üres sirt.
A függőségben élő nő éltének meghatározó eseménye a sír felkeresése, minden
esendôségét, botläsät ennek az eseménynek a tükrében lehet (üjra)értelmezni.
Éva abban a reményben megy a sírhoz, hogy ott majd felszabadítást kap az elkö¬
vetett gyermekgyilkosság nyomasztó terhe alól. A feltámadott Krisztusban saját,
meg nem született gyermekének életét is felismeri, megbékél önmagával és az
életével, kétségek nélkül marad a hit kötöttségei ellenére megtapasztalt szabad¬
ságban. Visky az alkoholmámorhoz menekülő nő szenvedéstörténetét a feltáma¬
dás fényébe helyezi. Tompa rendezésében a főszereplő elesései, megbotlásai
rendszerint a színpadot elárasztó vízhez köthetőek, a sírbolt helye pedig egy
szeméttelep, amely Éva számára üres sírrá, szakrális térré változik (8. kép).
A szerző utalásaiból kiderül, hogy Éva identitásából hiányzik a gyermeke
története," egészen addig, amíg meg nem tapasztalja a feltámadást: saját sze¬
mével látja, hogy a halott gyermek (újra) él. Tompa rendezésében a gyermek a
sír megnyílásakor — az embert meghaladó élet szimbólumaként - zenélni kezd,
Éva pedig megérti, hogy szenvedései nem voltak hiábavalóak, ezek vezették el őt
a hitből fakadó szabadság megtartó állapotába. Erre utal Visky szövegében az a
Genéziusz-történet is, amelyet az előadásban megjelenített szentmisén a
123 Sipos: Mint aki látja a hangot, 146.
324 Visky: A szökes, 179-181.
125 Sipos: Mint aki látja a hangot,144.
s 143 "