Oldal 144 [144]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN gyermek képe is. Tompa színpadképe egy szeméthegy előtt elterülő koszos víztükör, amelyet olykor kikerülnek a szereplők, sok esetben azonban deszkákon keresztül kelnek át rajta, és valamilyen formában meg is mártóznak benne. A szennyezett víz szimbolikája a főszereplő istenkapcsolatára utal: ahogy a koszos víz felülete is tükröz valamit a valóságból, Éva élete is tükrözi ember és Isten sokszor szennyezett helyzetből induló viszonyrendszerét. Tompa rendezésében Éva egy hordóban él, az előadás kezdetén ebből a hordóból kezdi el mesélni az életét, innen indul el az üres sírhoz, hogy megnézze, valóban feltámadt-e, él-e a gyermek, akit ő elveszettnek gondol. A mindenét elvesztő nő öngyilkossági kísérletet követ el azért, mert okolja magát meg nem születő gyermeke miatt: , ÉVA: Cipelt a kórházba a szamarával és azt mondta, megöltem a fiát, de ő nem haragszik, amiért megöltem... Megöltem, de aztán minden rendbe jött, azt mondta, ezért nem haragszik..." A meg nem születő gyermek gyilkosságát Éva a Krisztus-gyilkolással azonosítja, hibáztatja magát, mert úgy érzi, a gyermekgyilkossággal részese lett Krisztus megölésének. Monológjainak központi kérdése a hit megtartásának vagy elvesztésének dilemmája: meg akar szabadulni a hitétől annak érdekében, hogy szabad és korlátok nélküli életet élhessen."?! Éppen emiatt akarja megtekinteni Fodor Mihály fuvaros csodatevő képét, amelyről hírlik, hogy aki megnézi azt, az elveszíti a hitét. ÉVA: Hát tudod, az a Fodor Mihály, az öreg fuvaros. Orosz, azt mondják, valahogy idekeveredett közénk a háborúban, itt ragadt egy szerelem miatt, mit tudom én... Avval dicsekszik, hogy van neki egy csodatevő képe. Aki megnézi, bárki, bárki, ott helyben elveszíti a hitét... Én szólok annak a Mihálynak, te, hogy én megnézném azt a képet... Ránézel, és kész, meg van oldva... Tíz rongyért... Mi az ennyiért? Megszabadíthatna a gonosztól..." Éva úgy gondolja, hogy hite elveszítésével egyszerűbb és könnyebb lenne az élete, mert akkor megszabadulhatna a transzcendencia állandó hívásától, valamint saját lelkiismeretétől is, és nem érezné magát felelősnek a gyermek elveszítéséért vagy az alkoholrabságáért. Visky elmondja, hogy Fodor Mihály képének megtekintése utalás Hans Holbein Halott Krisztus című festményére, amely Dosztojevszkijre is nagy hatást gyakorolt. , Ennek hatására írja le a híres mondatot A 120 Visky: A szökés, 153. 1 Visky Andras: Alkoholistak, szerk. Prontvai Vera, Budapest, Maria Radid, 2017. https://www. mariaradio.hu/cikk/5191/Visky_Andras (Letöltés: 2021. október 30.) 122 Visky: A szökés, 143—145. s 142 +
