Tompa rendezésének végén a színpadot vakító fény borítja be, amely találkozik
a tanítványok zaklatott tekintetével. Visky megfogalmazásában ennek hatására
valóságos jelentések születhetnek meg a nézőkben, olyanok, amelyekben benne
van az élet, a kiút, a megoldás lehetősége, és amelyek lehetővé tehetik az önátadást
egy embert meghaladó transzcendenciának,"" jelezve, hogy a teljes és végleges
igazságot és szabadságot csak egy külső beavatkozás hozhatja el az apostolok és
a jelenlevők számára. A kolozsvári rendező az írott szövegtől és szerzői instruk¬
ciótól eltérően nem az utolsó vacsora záróképébe helyezi a tanítványokat, hanem
Péter apostol keresztre feszítsének szituációjába. A színpadra érkező világosság
hatására azonban nem hajtják végre a gyilkosságot, mert szembesülnek a
feltámadáseseménnyel: Krisztus-hiányos életüket betölti a feltámadt istenfiúra
utaló, a nézőket eltorlaszoló vasajtó nyílásából betörő fény. Az utolsó jelentben
a tanítványok keresztre akarják feszíteni Pétert (Galló Ernő). A jelenet egyértel¬
mű utalás Krisztus keresztre feszítésére, az emberiség bűneire. A színpad terében
az előadás során megjelenő keresztény szimbólumok - kereszt, ostor, szög, víz
— az előadás végén megjelenő Krisztus-metaforát, a központi vagy királyi meta¬
forát előlegzik meg, amely az utolsó percekben megjelenő — és Pétert megmen¬
tő — fény (mint újabb, Krisztusra utaló metafora) az egzisztenciális metafora
idejébe helyezheti a befogadót. A rendezés költőisége azonban nemcsak a meta¬
forarendszerben, a személyes idő transzcendens időbe helyezésében mutatkozik
meg, hanem a színpadképek váltakoztatásának lehetőségeiben is: teljesen mind¬
egy ugyanis, hogy a tanítványok visszaemlékezéseit a rendező milyen sorrendben
ábrázolja. Ezzel párhuzamosan maga a drámaszöveg is líraiságot hordoz, az
elmondott történetek szabadversekben kerültek lejegyzésre, meghatározva ezzel
a rendezés ritmusát, dinamikáját is. A halott Krisztus testét kereső három Mária
történetét dolgozza színpadra Tompa Alkoholisták című rendezése, amely a
megírt szöveghez hűen a függőség létállapotát kezeli kiindulási helyzetként. E
mirákulum a szentírási történetet kortárs közegbe helyezi át, így nem a Bibliában
leírt konkrét sírlátogatást írja újra, szimbolikája azonban a keresztény utalás¬
rendszert követi, középpontjában pedig az üres sír meglátogatása és a gyermek
feltámadása áll. A főszereplő Éva (Kézdi Imola) szenvedélybetegsége az istenhi¬
ányos állapotban gyökerezik: életében a nagyobb fogságot az istenkapcsolat
disszonanciája, nem pedig az italfogyasztás mértéktelensége okozza. Éva men¬
tális betegségének hátterében az őt ért kudarcok állnak: színésznő akart lenni,
ám ez mégsem sikerült neki, illetve feldereng előtte egy meg nem született