OCR
RITUALITÁS VIDNYÁNSZKY ÉS VISKY SZÍNHÁZI VILÁGÁBAN me A Pilinszky által megfogalmazott metafizikai eredetű, és az utalások természetétől függő jelenlét Vidnyánszky és Visky poétikus színházában meglátásom szerint nem más, mint a keresztény szertartás struktúrájának és rituális elemeinek profán (színházi) közegbe helyezése. E fejezetben ezért a szentmise (mint rítus) struktúráját és liturgikus elemeit törekszem feltárni a választott színházcsinálók előadásaiban. Ezen a ponton fontosnak vélem meghatározni a katolikus szertartás és a liturgia fogalmának alakulását, jelentését. A szentmise — a Katolikus Lexikon meghatározása alapján — az utolsó vacsora és Krisztus kereszthalálának emlékezete a Római Katolikus Egyházban." A szentmise centrumában az átlényegülés," átváltoztatás áll, amelyet a pap és a jelen levő közösség által felelevenített utolsó vacsora és Krisztus szavai — ,ez az én testem..., ez az én verem”??’ - ideznek elő. Az átváltoztatás szavaira a szentmisében a kenyér valóban Krisztus teste, a bor pedig az ő vére lesz, azaz valóságosan jelen van, természetfölötti jelenség, de fizikálisan nem érzékelhető csoda. Ilyen szintű transzformációról a színházi előadások kapcsán nyilván nem beszélhetünk, viszont ez utóbbiak is lehetőséget adhatnak a transzcendenssel való találkozásra. Ebben az esetben a befogadó vagy a színész esztétikai tapasztalata vallási élménybe fordul át: a katarzis misztikus eseménnyé válik. A liturgia?" szó eredeti jelentése szolgálat, a közösség érdekében elvégzett munka, amely magában foglalta az ünnepek megrendezését, előkészítését is. Az ősegyházban liturgiaként emlegették a szentmisét, de a terminus a középkorban feledésbe merült, helyét a szertartás szó vette át. A Katolikus Lexikon liturgikus jelekkent, szimbölumokkent?®? 285 Diós István — Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, XIII., Budapest, Szent István Tärsulat, 2008, 106-10. Diós Istvän — Vicziän Jänos (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, I., Budapest, Szent István Társulat, 2004, 446—447. Mt 26, 26-29. Diós István — Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, VII., Budapest, Szent István Tärsulat, 2002, 896-897. 28 Uo., 899-900. 286 28 S 288 +89 +