Page 88 [88]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
befogadására. Bertalan némaság iránti vágya egyrészt a megtapasztalt igazság
kimondhatatlanságára utal, valamint a jelentések hiányára, a jelentésnélküliség¬
re. Arra, ti., hogy a nyelv már nem a kommunikáció, hanem a túlélés eszköze,
valódi mélysége a szavak áradatában nem tud megnyilatkozni. A nyelv által az
embernek sejtése lehet egy természetfeletti valóság létezéséről, de ennek meg¬
fogalmazása még a művészi nyelvhasználatban is a kimondás nehézségeibe üt¬
közik. Mivel az egzisztenciális metafora határállapothoz köthető belső cselek¬
vésként értelmezhető, a megfogalmazhatatlanság nehézségeibe ütközik. Visky
drámaszövegei — talán épp az Istennel dialógust folytató szereplők miatt — sok¬
szor imába hajló vallomások, a szereplők ilyetén megszólalásainak címzettje
elsősorban Isten. Az írott szöveg által meghatározott imaforma a mondathal¬
mozás és a csönd váltakozására, a gondolatritmusok kényszeres ismétlésére épül,
lehetőséget adva a rendezőknek arra, hogy ezekre alapozva szerkesszék meg
előadásaik ritmusát. A színpadra állított Visky-drámák zeneisége sok esetben
jazzimprovizációkat követő megvalósulásnak tűnik. Drámáinak ritmikáját és
zeneiségét a transzcendencia színpadi térbe íródó hangjai és visszhangjai, vala¬
mint a jelenlevő szubjektumok mentális terében felsejlő hangok kakofóniája,
majd harmóniája teremti meg. Tompa Gábor, Robert Woodruff vagy Visky ren¬
dezései általában olyan szabadfolyású ritmikát követnek, amely kereteit a szö¬
vegben rejlő, sűrűn ismétlésre kerülő gondolatritmusok — a fogsäg-szabadsäg,
az isteni beavatkozást váró szólamok - határozzák meg.
Visky színháza attól válik mérvadóvá, hogy nem önmagát, hanem a Szentírást
tükrözi vissza: az előadások a bibilai eseményre, a megváltásra (szabadulásra)
reflektálnak. Jelentéstani mezejük a Szentírás szimbolikus és motivikus rend¬
szerére épül, megszólalási pozíciójuk a kinyilatkoztatást igazolja, mint a Visky
által elemzett Beckett-dráma felvetese: „A becketti dramaturgia összegzesenek
is tekintett végjátékában (A játszma vége) az a kérdés áll a centrumban, hogy az
ember története elmondható-e istentörténetként, és megfordítva, az istentörté¬
netnek vannak-e jelentésképző találkozási pontjai az emberével.""? A metaforá¬
val kapcsolatos nyelvi esemény akkor következik be az irodalmi műben, amikor
a jelentő és jelentett megszokott kapcsolatát az alakzat felülírja. Ezek a jelentés¬
bontások a színpadra vitt Visky-drámákban a bibliai citátumok szövegbe illesz¬
tésével, a színész testének erőteljes jelenlétével, a biblai metaforák alkalmazásá¬
val, az egyéni történet egyetemessé tételével, valamint a zsidó-keresztény
hagyományokra utaló szimbólumrendszerrel mutatkoznak meg.
279 Visky: Mire val6 a szinhdz?, 11.
+ 86 *