Oldal 86 [86]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
és járni kezd: , Járok / Járok / Járok / Uram / Szerelmem."?"? A teljesen kilátásta¬
lan helyzetben élő anya elnyeri a belső szabadságot, megerősödik, és visszatér
az életbe, megtalálja a belső szabadságot. Az előadás metaforikus jelentései egy
kiszolgáltatott nő történetévé állnak össze, a nő története pedig a bibliai történet
részévé válik. A Júlia nemcsak a Szentírás jóbi történetének újraírása, hanem
egyfajta példázat arról, hogyan és miként érhető el a belső szabadság és az öna¬
zonosság a diktatúra által okozott megpróbáltatások ellenére. Példázat arról,
hogy ami megtörtént a választott néppel az egyiptomi fogság után, vagy Krisz¬
tussal húsvétvasárnap, vagy Visky Júliával néhány évtizeddel ezelőtt, nem ért
véget: a fogságból való szabadulások sora ma is lehetséges. Az előadás abban
segítheti a befogadót, hogy ő is elérhesse a maga belső szabadságát, amely alap¬
ja, hogy a kinyilatkoztatást önmaga identitásának részeként éli át. Visky Mire
való a színház? című tanulmánykötetében az általa poétikusnak vélt színház
jellemzőiként az idő egyetemes időként való értelmezését, a személyes és mellé¬
kesnek tűnő történés univerzális tapasztalatként való felfogását, a , petit récit"
és a ,grand récit" közötti viszony megváltoztatását, a színpadon beszélt nyelv
zenei hangzásának felfokozását és a néző intenzív testi tapasztalatát jelöli meg."
A ,petit récit” és a ,grand récit” viszony értelmezésemben azt jelenti, hogy a
drámaszövegekben megjelenített egyének, az előadás szereplői, valamint a je¬
lenlevő nézők személyes élettörténete egy transzcendens dimenzió idejébe és
terébe helyeződhet. A poétikus színház meghatározása - Pilinszky evangéliumi
esztétikája felől olvasva — a transzcendens jelenlét költői megfogalmazása, amely
az egyén élettörténetét az előadás performatív erejével a krisztusi eseményre
vezeti visza, felülírva minden ettől eltérő jelentésrendszert. Visky drcrámáinak
színpadi megvalósítása — véleményem szerint — nemcsak a verses drämaszövegek
miatt nevezhető poétikusnak, hanem a színpadra rendezett előadások költészet¬
re és liturgikus struktúrára épülő kompozíciója miatt is, amelynek alapját szin¬
tén a térbe írt központi metaforák működése, valamint a nézőkben megvalósul¬
ható egzisztenciális metafora teremtheti meg. A metaforaműködést Visky nem
említi a poétikus színház sajátosságaként, meglátásom alapján pedig épp ez a
kolozsvári alkotó által körülírt színház költőiségének centruma, és ez teremti
meg a befogadó testében is az intenzív tapasztalatot.
Visky poétikus színházában a színpadi nyelv egészét átható trópus és kü¬
lönböző megnyilatkozásai mozgatják az előadások kompozícióját. A Júlia, a
Caravaggio terminal, A test történetei és a Pornó által középpontba helyezett
273 Visky: Júlia, 98.
274 Visky: Mire való a színház?, 62.
+ 84 +