Oldal 85 [85]
A METAFORA LITURGIÁJA
színpadi ábrázolása. Meglátásom szerint a Visky által írt drámák jelenetsorrend¬
je változtatható, teljesen mindegy, hogy az előadások egyes epizódjai milyen
sorrendben követik egymást. Az időbeliség egyetemessége miatt a jelenetek a
színpadon is felcserélhetőek egymással. A Caravaggio terminalban tetten érhe¬
tő montázshasználat Woodruff rendezésében a színpadképek egymás utáni
váltakoztatásában is megjelenik. A dráma szövege szerint Caravaggio élete
utolsó perceiben felidézi a vele történt legmeghatározóbb eseményeket, az ame¬
rikai rendező által létrehozott színpadképek — a festé feleleveniti édesapja hala¬
lát, találkozik az egyházi hierarchia legnagyobb méltóságaival, a megvakítás,
majd a halál — sorrendje felcserélhető, az előadás által mozgósított jelentésháló
így sem változik. A Caravaggio terminal egyetlen pillanat kitágítására és fenn¬
tartására — a festő halálának pillanatára — koncentrál, a színpadképek a fősze¬
replő hangulatát és lelkiállapotát ábrázolják, emiatt nem szükséges az események
egymást követő linearitásának fenntartása. A néző felszabadul az izgatott vára¬
kozás alól, és időt nyer, hogy átélje az előadás hangulatait, valamint a benne
zajló folyamatokat. Visky a Caravaggio terminal és A test történetei előszavában
említi a dcamaturgia nyitottságát, az előbbiben a jelenetek, az utóbbiban a több
egymást követő előadás sorrendjének felcserélhetőségére utalva. A test történe¬
tei négy különböző emberi sorsot feldolgozó darabfüzér, chicagói bemutatója
során az előadás négy különböző kombinációja került színpadra, attól függően,
hogy az adott napon milyen sorrendben játszották el a különböző női élettörté¬
neteket. A darabok kötött sorrendjének elvetése kötetlenebb teret biztosított az
előadások formálhatóságának, valamint a befogadás feltételeinek. A nem lineá¬
ris történetmondással, az emlékezés képszerűségével és a szentírási utalások
(színházi) szövegbe integrálásával (az előadások rendezői és) Visky a történelmi
időn kívülre helyezi a fogság különféle változatait. Mivel a színházi textus viszo¬
nyítási pontja a Biblia, a krisztusi események fényében a Tanítványok, az Alko¬
holistak vagy a Visszasziiletés jelentésmezeje kitägul, a bennük äbräzolt fogsäg-,
majd szabadsaghelyzet egyetemessé valik.
A Júlia című dráma és a belőle született rendezés központi metaforája Krisz¬
tus, jelölőnek a halált választó anya, jelöltnek pedig a feltámadott emberi test,
az anya visszatérése tekinthető. Júlia angina pectoris következtében átmegy a
halálélményen, nem tiltakozik a halál ellen, mert nem akarja végignézni a csa¬
ládja szenvedését, hiszen tudja, hogy ő maga teljesen tehetetlen, nem tudja
megvédeni sem a férjét, sem a gyermekeit. A halálból végül a gyermekei hozzák
vissza az életbe, akik utánamennek a hullaházba, tejet és mézet csepegtetnek a
szájába. Tompa rendezésében Szilágyi Enikő szinte az egész előadás alatt csukott
szemmel gubbaszt a színpadon, de a halála után, amikor újra életet nyer, feláll
.83 +