Oldal 86 [86]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN és járni kezd: , Járok / Járok / Járok / Uram / Szerelmem."?"? A teljesen kilátástalan helyzetben élő anya elnyeri a belső szabadságot, megerősödik, és visszatér az életbe, megtalálja a belső szabadságot. Az előadás metaforikus jelentései egy kiszolgáltatott nő történetévé állnak össze, a nő története pedig a bibliai történet részévé válik. A Júlia nemcsak a Szentírás jóbi történetének újraírása, hanem egyfajta példázat arról, hogyan és miként érhető el a belső szabadság és az önazonosság a diktatúra által okozott megpróbáltatások ellenére. Példázat arról, hogy ami megtörtént a választott néppel az egyiptomi fogság után, vagy Krisztussal húsvétvasárnap, vagy Visky Júliával néhány évtizeddel ezelőtt, nem ért véget: a fogságból való szabadulások sora ma is lehetséges. Az előadás abban segítheti a befogadót, hogy ő is elérhesse a maga belső szabadságát, amely alapja, hogy a kinyilatkoztatást önmaga identitásának részeként éli át. Visky Mire való a színház? című tanulmánykötetében az általa poétikusnak vélt színház jellemzőiként az idő egyetemes időként való értelmezését, a személyes és mellékesnek tűnő történés univerzális tapasztalatként való felfogását, a , petit récit" és a ,grand récit" közötti viszony megváltoztatását, a színpadon beszélt nyelv zenei hangzásának felfokozását és a néző intenzív testi tapasztalatát jelöli meg." A ,petit récit” és a ,grand récit” viszony értelmezésemben azt jelenti, hogy a drámaszövegekben megjelenített egyének, az előadás szereplői, valamint a jelenlevő nézők személyes élettörténete egy transzcendens dimenzió idejébe és terébe helyeződhet. A poétikus színház meghatározása - Pilinszky evangéliumi esztétikája felől olvasva — a transzcendens jelenlét költői megfogalmazása, amely az egyén élettörténetét az előadás performatív erejével a krisztusi eseményre vezeti visza, felülírva minden ettől eltérő jelentésrendszert. Visky drcrámáinak színpadi megvalósítása — véleményem szerint — nemcsak a verses drämaszövegek miatt nevezhető poétikusnak, hanem a színpadra rendezett előadások költészetre és liturgikus struktúrára épülő kompozíciója miatt is, amelynek alapját szintén a térbe írt központi metaforák működése, valamint a nézőkben megvalósulható egzisztenciális metafora teremtheti meg. A metaforaműködést Visky nem említi a poétikus színház sajátosságaként, meglátásom alapján pedig épp ez a kolozsvári alkotó által körülírt színház költőiségének centruma, és ez teremti meg a befogadó testében is az intenzív tapasztalatot. Visky poétikus színházában a színpadi nyelv egészét átható trópus és különböző megnyilatkozásai mozgatják az előadások kompozícióját. A Júlia, a Caravaggio terminal, A test történetei és a Pornó által középpontba helyezett 273 Visky: Júlia, 98. 274 Visky: Mire való a színház?, 62. + 84 +
