Page 81 [81]
A METAFORA LITURGIÁJA
megszólított és hallgatag Isten, akitől folyamatosan számonkéri nyomorúságu¬
kat." Tompa rendezését a barakkokra jellemző térbeli üresség jellemzi. Júlia
rabruhában ül a színpadon, hátát a vakolatlan téglafalnak támasztja, lábai alatt
a földön por, homok. (6. kép) A fogságba vetett emberi test elhagyatottságát és
magányát ez az eszköztelenség méginkább felnagyítja, az előadásban a színészi
játék és az elhangzó szöveg válik hangsúlyossá. A színésznő játékában a meg¬
törtség, a mindent otthagyni akarás, az éhség, gyengeség és betegség egyaránt
érződik, indulatokat és némi lelkesedést csak Isten számonkérése, illetve a férj
iránt érzett szerelem fejez ki.
Visky olyan művek megírására törekszik, amelyek olvasása és színpadra ren¬
dezése során a befogadó (az egyetemessé tágított fogsághelyzetet továbbgondol¬
va) a maga fogság-szabadság állapotát is mérlegre teheti. Színházi világában
sokféle fogságtapasztalat válik univerzálissá, az előadások jelentéshálója a sza¬
badságvesztésre, a fogvatartott létezésre, élet és halál határvonalának megta¬
pasztalására épül. A börtön-szabadítás metafora minden színdarabban jelen van:
a Tanítványok apostolai a Golgotán történő események után elmenekülnek és
bezárkóznak, csak hozzájuk nagy fényességgel érkező Krisztus tudja őket meg¬
szabadítani. A Visszaszületés férfija a saját írógépe mögé zárja önmagát, amely
később - a megváltásra utalva — átvérződik. A szökés??? szereplői egy várbörtön¬
ben tervezik menekülésüket, ami — egy váratlan csoda folytán — sikerül is nekik.
Caravaggiót a halott testek közelsége tartja fogva egészen haláláig, amikor már
vakon találkozik a fénnyel, a mindent átlátás és átvilágítás pillanatával. A be¬
zártság szimbólumaiként a rendezések szinte kivétel nélkül szűk térben születnek,
Tompa a Tanítványokban kereszt alakú színpadot használ, és szögesdróthálóval
veszi körül a közönséget, A szökésben az egyik rab hosszú kötéllel fogva tartva
jelenik meg a színpadon, a Visszaszületés Névtelen Férfi szereplője szinte a meg¬
élt barakkeseményekbe helyezi, zárja be magát újra. A Visky-drámák rendezői
folyamatosan tágítják az átélt lágerélményeket, és hozzák párhuzamba azokat a
társadalomban vagy az egyénben létrejövő, valamint a Szentírásban ábrázolt
fogságállapotokkal. Horváth Imre állítása szerint a Visky-versek jelentős része
ma élő emberek konfliktushelyzeteit állítja a Biblia különféle szituációiba. A
„tudatosan archaizälö poetikai hang mintha újra és újra azt üzenné: a személyes
sors legmélyebb drámáinak, az egyedinek tartott események fordulatainak nagy
262 Radnóti Zsuzsa: A történelem színháza Közép-Európában, 155.
263 Radnóti Zsuzsa: A szökés, Játék a Szerelemmel, a Szabadsággal és a Történelemmel, Marosvá¬
sárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat, Marosvásárhely. A bemutató dátuma: 2005.
december 10. Színészek: Berekméri Katus, B. Fülöp Erzsébet, Bogdán Zsolt, Erdei Gábor, László
Csaba. Rendező: Patkó Éva. Dramaturg: Láng Zsolt.
+ 79 +