Oldal 73 [73]
A METAFORA LITURGIÁJA
néző saját gondolati hálóját is működésbe hozza. A rendezésekben számos, re¬
püléshez köthető motívum villan fel, szoros egymásba ágyazottságuknak kö¬
szönhetően a repülés érdekében megtett emberi erőfeszítések fokozatosan ösz¬
szeadódnak. A színpadon egyidejűleg követhető több asszociatív, víziókkal te¬
li jelenet és dokumentumszerű esemény, ezeket a jeleneteket és eseményeket
a kiskirály vissza-visszatérő jelenléte fűzi egymásba. Míg az űrkutatás fejleszté¬
sei és kísérletei lehetetlent nem ismerve és mindenen átgázolva haladnak előre,
a negyedik király megpróbáltatásai is felbukkannak a színpadkép különböző
részleteiben. A kiskirály — Krisztus metaforája — kifejezője annak, hogy csak a
megváltottság tudatában történhet meg az ember önátadása annak, aki minden
emberi erőfeszítés feloldozója és értékelője. Az alkotás nem más, mint az Istent
meghaladni akarás (űrkutatás) és megérinteni vágyás (a kiskirály Golgotára
vezető) útjának bemutatása, szituációinak mérlegelése.
A totális színház elemeit egymásba ötvöző költői nyelvhasználat mint szer¬
veződési elv jellemző kifejezésmódja az orosz színházi iskolát követő polifónia, ??§
amely a párhuzamos, sokszor karneválszerű események egyidejű megjelenítését
eredményezi. A szcenikai költeményeben az egyének történetei összefonódnak,
egymásba hajlanak, sokszor egymás mellett, párhuzamosan zajlanak. Az előadá¬
sok során érzékelhető, hogy egy-egy részlet a színészek improvizációja alapján
született, valamint egy-egy színész több szerepet is játszik. A mozaikszerű epi¬
zódok kis szigeteket hoznak létre a színpad terében, az összefüggésrendszerek
mélyebb ábrázolását a rendező alkotásaira jellemző szimultaneitás segíti, fokoz¬
va ezzel a befogadói észlelés szétdaraboltságát.?? Az előadás közben a nézők a
forgószínpadon foglalnak helyet, az így felépített nézőtér sokszor meg- vagy
körbefordul, így a színtér egésze sosem, csak annak egy-egy részlete látható,
miközben a színészek is állandó mozgásban vannak. A forgószínpadon helyet
foglaló közönség azáltal is az alkotófolyamat részévé válik, hogy a néző maga
választja meg, hogy melyik színpadon zajló történésre figyel éppen. A színdarab
során a forgószínpad és a rajta ülő nézők egy űrhajó érzetét keltik, a nézők feje
felett levő vasszerkezet hol az űrhajó alkatrészeit, hol a kivilágított csillagos eget
szimbolizálja. Az észlelés szétdaraboltsága Vidnyánszky esetében Artaud ke¬
gyetlen színházával?"" hozható összefüggésbe annyiban, hogy az érzékek inten¬
zív megmozgatása destabilizáló állapotot eredményez a befogadóban. A költői
fogalmazásmód lehetőséget nyújt arra, hogy az alkotók a lehető legmélyebbre
hatoljanak az általuk feltárni kívánt tartalom ábrázolásában, és a színház
238 Uo., 92, 97.
239 Lehmann: Posztradamatikus szinhäz, 102.
40 A kegyetlenség színházának elemei többek között Vidnyánszky Agón című rendezését is uralják.
+ 71°