Oldal 72 [72]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
megjelentetése a társulat számára a transzcendenssel való kapcsolatépítés egyik
módja, a rendező meglátása szerint pedig az elhangzó szöveg minősége megvál¬
tozik, amikor több színész mondja egyszerre, valamint a kórust vertikális lép¬
csőnek tekinti a transzcendenciához.?? A Mesés férfiak szárnyakkal szereplői
elvesznek, feloldódnak a kórus tömegében, vagy épp kiválnak belőle, kifejezve
ezzel az egyén és a társadalmi közösség aktuális viszonyrendszerét, az emberi
indulatokat, valamint a közösség erejét és dinamikáját. Sin Edina véleménye
alapján a rendezésekben megjelenő kórus kiegészíti a szöveget, úgy, hogy nem
válik dekoratív hangulati aláfestéssé.?6 A szarvassá változott fiú — amelynek
elején a színészekből álló kórus tagjai a szarvas alakját idézik jelmezeikkel (2.
kép) — kapcsán pedig megjegyzi: , A kórus szerepeltetésének van egy másik fon¬
tos szerepe is a Szarvassá változott fiú...-ban: mégpedig a liturgikus jelleg biz¬
tosítása. A liturgia a transzcendens világfelfogás rítusgyakorlata. A kórus mint
tömegjáték hangsúlyozza az előadás rítusjellegét, s ezáltal erősíti a színpadi
aktus miseszertiségét.”*?”
A költői színházra jellemző előadásokban a zeneiség mellett a színpadkép erős
vizualitása is megfigyelhető. Az egymással párhuzamosan jelen levő vagy az
egymást váltó képekben gazdag szcenika elsősorban állapotokat ragad meg, és
szakít a lineáris történetvezetéssel. A Mesés férfiak szárnyakkal ok-okozati vi¬
szonyai sok esetben kifejtetetlenek maradnak, a szovjet űrkutatás és diktatúra
képei a negyedik király vándorútjának állomásaival váltakoznak, sokszor egymás
mellett zajlanak a színpadon. Vidnyánszky olyan színházi nyelv megteremtésé¬
re törekszik, amelyben létrehozható a szöveg, a zene, a mozgás, a színészi játék
és a képszerű montázsok szintézise. Összművészeti alkotásokat rendez, amelyek¬
re az asszociációkban, víziókban és információk sokféleségében tobzódó szceni¬
ka, ezzel együtt a pátosz ábrázolása jellemző. A különböző elemek — és művé¬
szeti ágak — egymásba játszása a néző asszociációs készségének működésbe
hozásával hat a néző érzelmeire. A darab repülésmotívuma nemcsak Leonardo
da Vinci alkotásait eleveníti meg a színpadon, hanem felidézi Daidalosz és Ikarosz
mítoszát is, valamint az ember repüléssel kapcsolatos éjszakai álmait. Ciolkovsz¬
kij (Cserhalmi György), Sztálin és Hruscsov (mindkét szerepet Mercs János
játssza), Gagarin (Kristán Attila), Tyitov (Trill Zsolt) repüléssel kapcsolatos tö¬
rekvései és kísérletei révén a magasba emelkedés témaköre történelmi összefüg¬
gésekbe helyeződik, az asszociatív képek és jelenetek gyors váltakozása pedig a
235 Szántai Edina: Az emberi lét gyönyörűsége. Beszélgetés Vidnyánszky Attilával, Palócföld, 54.
évf., 2008/3, 73.
236 Sin: Vázlat a Vidnyánszky-féle költői színházról, 98.
37 Uo., 99.
+ 70 +