Oldal 57 [57]
A DE VITA LIBRI TRES TEMATIKÁJA, ELŐZMÉNYEI ÉS TANÍTÁSAI
[A filozófusok és az orvosok nézetkülönbségeinek elsimításal]."" A pádovai egye¬
temen a Pietro dAbano nyomdokaiban és tisztelőjeként tanító Biagio Pelacani
da Parma!" csak egyike azoknak a korabeli orvosoknak, akiknek természetfilo¬
zófiai műveiben és praxisában összekapcsolódott a gyógyítás az asztrológiával.
Tanítványa, a ferrarai d" Esték" udvari orvosává lett Michele Savonarola," aki
son
a pádovai és később a ferrarai egyetemen is tanított orvoslást és asztrológiát, a
Speculum physiognomiae című művében fejti ki a kéz- és arctípusok, illetve az
egyéb külső testi jegyek jellemmel és jellemző betegségekkel felfedhető össze¬
függéseit, főként az asztrológiai vonatkozások fényében. Végül Ficino kortársa,
a budai udvarban is tevékenykedő Galeotto Marzio"9 szintén a pádovai egyetemen
szerezte orvosi doktorátusát, miközben ugyanott poétikát és rétorikát oktatott,
s egyik ottani orvosprofesszora unokáját vette feleségül. Még a Guarino iskolá¬
jában töltött ferrarai évei alatt ismerkedett meg Michele Savonarolával és mű¬
veivel, melyekből — Pietro d Abano és mások írásai mellett — sokat merített De
doctrina promiscua című művéhez, különösen annak asztrológiai szempontú
orvosi és fiziognómiai fejezeteihez."! Később egyébként Galeotto is tanított a
bolognai egyetemen, ahol Ficino 1459 és 1462 között orvoslást tanult, bár épp
elkerülték egymást: Galeotto csak 1463-tól kezdett el ott oktatni.
H6 Nyomtatásban 1472-ben jelent meg először Mantovában. A kétszáztíz rövid értekezés közül a
tizedik tárgyalja a kérdést: , An guis existens medicus possit conferre per scientiam astrorum
in salutem aegroti” (,,Orvos lévén valaki hasznosíthatja-e a csillagok tudományát a beteg egész¬
sége érdekében"). DtAbano további asztrológiai tematikájú művei még a De motu octavae spherae
IA nyolcadik szféra mozgásáról], mely a precesszió jelenségének hatását vizsgálja az egyes or¬
szágokra és területekre vetítve, valamint az emberi fiziognómia, azaz a kinézet és a jellem
összefüggéseit asztrológiai szempontok alapján vizsgáló Compilatio physiognomiae.
Biagio Pelacani da Parma (1355k-1416), Bolognában és Paviában is tanított. Életművéről lásd
Graziella Federici Vescovini: Astrologia e Scienza. La crisi dell’aristotelismo sul cadere del
Trecento e Biagio Pelacani da Parma, Firenze, Nuovedizioni Enrico Vallecchi, 1979.
Leonello (1407-1450) és testvére, Borso d’Este (1413-1471). Mindketten bőkezű pártogói voltak
a tudományoknak és a művészeteknek, a ferrarai egyetem felvirágoztatása is az ő működésükhöz
kapcsolódik.
Michele Savonarola (Padova, 1385 — Ferrara, 1468), orvos, humanista, tudós, a dominikánus
Girolamo Savonarola nagyapja. Pietro dAAbano naturalista orvosi hagyományának továbbvivő¬
je. Igen termékeny szerző, orvosi művei közül legnépszerűbbek a Pratica maior (Pratica de
aegretudinis a capite usgue ad pedes) és a De febribus. Kutatta az abanói gyógyvíz összetételét,
leírta hatását. Olasz nyelven írt traktátust a terhes nők és a kisgyermekek gondozásáról és a
gyermeknevelésről.
Galeotto Marzio (Narni, 1424k — 1494k) 1445-től Ferrarában tanul rétorikát és poétikát a hu¬
manista Guarino Veronese iskolájában. Itt barátkozik össze Janus Pannoniusszal, aki később
Magyarországra hívja, így kerül előbb Vitéz János, majd később Mátyás király benső köreibe.
Orvosi-asztrológiai művei közül a De homine címűt Vitéznek ajánlotta, akivel közösen emendálta
Manilius Astronomicáját. Részletes életrajzát magyarul lásd Békés Enikő: Asztrológia, orvoslás
és fiziognómia Galeotto Marzio műveiben, Budapest, Balassi, 2014.
121 Uo., 14, 59-60, 71, 132.
117
11
60
119
121
S