Oldal 56 [56]
FRAZER-IMREGH MONIKA: ELETMOD, ASZTROLOGIA ES MAGIA A RENESZANSZBAN
tulajdonitottak.!” Egy másik, kizárólag orvosi-asztrológiai tematikájú 6sszefog¬
lalás, Nicolaus da Paganica Compendium medicinalis astrologiae című, 15 feje¬
zetből álló műve, 1320 és 1340 között keletkezhetett Közép-Itáliában."? A mű
négy kéziratban maradt fenn, melyek közül az egyik Petrarca tulajdonában volt.
A szerző a prédikáló rend tagjának vallja magát. Az első, pusztán csillagászati
fejezet után egy-egy fejezetben ismerteti a csillagjegyek és a bolygók természetét
és tulajdonságait, a bolygók erejét a jegyekben, az égitestek hatását a lenti világ¬
ra, az ég specificus hatását az emberi testre, a bolygók hatását az emberi testre
és a betegségekre, az ún. házak jelentését és hatását a testre, a bolygók együtt¬
állását és aspektusait, a bolygók és a házak összefüggéseit és erejét és a krízisek
okait, az utolsó fejezetek pedig praktikus témákat tárgyalnak az egyes orvosi
beavatkozások megfelelő idejének kiválasztásához.
A Ficinót megelőző időszakban tehát már születtek orvosi-asztrológiai mű¬
vek:' a szerző által is többször idézett, Párizsban, majd Pádovában oktató Piet¬
ro dAbano"" egyik művében az asztrológiát mint valós és igen hasznos tudományt
mutatja be (ez a Lucidator dubitabilium astronomiae — Az asztronómiával
”
kapcsolatos kétségek tisztázása, 1303), főművében pedig egy külön értekezést
szentel az asztrológiai tudásnak az orvoslásban való hasznosításáról. Ez utóbbi
címe: Conciliator differentiarum guae inter philosophos et medicos versantur
12 Lasd Steven J. Williams: The Secret of Secrets. The Scholarly Career of a Pseudo-Aristotelian
Text in the Latin Middle Ages, Ann Arbor, The University of Michigan Press, 2003; Vigh Eva:
„Termeszeted az arcodon” Fiziognémia és jellemäbräzolés az olasz irodalomban, Ikonológia és
Müértelmezés 11/1, Szeged, JATEPress, 2006, 53-58.
Nicolaus de Paganica: Compendium medicinalis astrologiae, ediz. intr. e note a cura di Giusep¬
pe dell’Anna, Galatina, Congedo Editore, 1990.
Az asztrológiai orvoslás történetéről lásd Roger French: Astrology in medical practice, in Luis
García-Ballester — Roger French et al. (eds.): Practical Medicine from Salerno to the Black Death,
Cambridge, 1994, 30-59; Anna Akasoy — Charles Burnett — Ronit Yoeli-Tlalim (eds.): Astro¬
Medicine. Astrology and Medicine, East and West, Firenze, Sismel, 2008; Monica Azzolini: The
Duke and the Stars: Astrology and Politics in Renaissance Milan, Cambridge, Mass., Harvard
University Press, 2013.
Latinosan Petrus de Abano vagy Petrus Patavinus (Abano, 1250-1316) filozöfus, orvos &s aszt¬
rolögus. A pärizsi, majd 1306-töl a pädovai egyetemen tanított filozófiát, orvostudományt és
asztrológiát. A padovai arisztoteliánus iskola első képviselője. Marco Polo barátjaként sokat
utazgatott, majd hosszú időre Konstantinápolyban telepedett le, hogy a görögöt és az arabot
elsajátítsa, és eredetiben olvashassa Galénos, Avicenna és Averroes műveit. Számos görög és
arab tudományos művet fordított latinra, köztük Aristotelés Problematáját, melyhez kommen¬
tárt is írt, valamint Galénos és Dioskuridés írásait. Abraham ibn Ezra (1092-1167) a tudös
spanyol zsidó asztrológus, matematikus, nyelvész, költő és neoplatonikus filozófus arabból la¬
tinra készített fordításait revideálta. Valószínűleg ő inspirálta Giottót a pádovai Palazzo della
Ragione 333 képből álló asztrológiai festményciklusának elkészítésében, mely ugyan 1420-ban
leégett, de később kisebb mesterek az eredetihez híven újra megfestették.
11.
u
114
115
s 54 e