Oldal 57 [57]
OCR
A DE VITA LIBRI TRES TEMATIKÁJA, ELŐZMÉNYEI ÉS TANÍTÁSAI [A filozófusok és az orvosok nézetkülönbségeinek elsimításal]."" A pádovai egyetemen a Pietro dAbano nyomdokaiban és tisztelőjeként tanító Biagio Pelacani da Parma!" csak egyike azoknak a korabeli orvosoknak, akiknek természetfilozófiai műveiben és praxisában összekapcsolódott a gyógyítás az asztrológiával. Tanítványa, a ferrarai d" Esték" udvari orvosává lett Michele Savonarola," aki son a pádovai és később a ferrarai egyetemen is tanított orvoslást és asztrológiát, a Speculum physiognomiae című művében fejti ki a kéz- és arctípusok, illetve az egyéb külső testi jegyek jellemmel és jellemző betegségekkel felfedhető összefüggéseit, főként az asztrológiai vonatkozások fényében. Végül Ficino kortársa, a budai udvarban is tevékenykedő Galeotto Marzio"9 szintén a pádovai egyetemen szerezte orvosi doktorátusát, miközben ugyanott poétikát és rétorikát oktatott, s egyik ottani orvosprofesszora unokáját vette feleségül. Még a Guarino iskolájában töltött ferrarai évei alatt ismerkedett meg Michele Savonarolával és műveivel, melyekből — Pietro d Abano és mások írásai mellett — sokat merített De doctrina promiscua című művéhez, különösen annak asztrológiai szempontú orvosi és fiziognómiai fejezeteihez."! Később egyébként Galeotto is tanított a bolognai egyetemen, ahol Ficino 1459 és 1462 között orvoslást tanult, bár épp elkerülték egymást: Galeotto csak 1463-tól kezdett el ott oktatni. H6 Nyomtatásban 1472-ben jelent meg először Mantovában. A kétszáztíz rövid értekezés közül a tizedik tárgyalja a kérdést: , An guis existens medicus possit conferre per scientiam astrorum in salutem aegroti” (,,Orvos lévén valaki hasznosíthatja-e a csillagok tudományát a beteg egészsége érdekében"). DtAbano további asztrológiai tematikájú művei még a De motu octavae spherae IA nyolcadik szféra mozgásáról], mely a precesszió jelenségének hatását vizsgálja az egyes országokra és területekre vetítve, valamint az emberi fiziognómia, azaz a kinézet és a jellem összefüggéseit asztrológiai szempontok alapján vizsgáló Compilatio physiognomiae. Biagio Pelacani da Parma (1355k-1416), Bolognában és Paviában is tanított. Életművéről lásd Graziella Federici Vescovini: Astrologia e Scienza. La crisi dell’aristotelismo sul cadere del Trecento e Biagio Pelacani da Parma, Firenze, Nuovedizioni Enrico Vallecchi, 1979. Leonello (1407-1450) és testvére, Borso d’Este (1413-1471). Mindketten bőkezű pártogói voltak a tudományoknak és a művészeteknek, a ferrarai egyetem felvirágoztatása is az ő működésükhöz kapcsolódik. Michele Savonarola (Padova, 1385 — Ferrara, 1468), orvos, humanista, tudós, a dominikánus Girolamo Savonarola nagyapja. Pietro dAAbano naturalista orvosi hagyományának továbbvivője. Igen termékeny szerző, orvosi művei közül legnépszerűbbek a Pratica maior (Pratica de aegretudinis a capite usgue ad pedes) és a De febribus. Kutatta az abanói gyógyvíz összetételét, leírta hatását. Olasz nyelven írt traktátust a terhes nők és a kisgyermekek gondozásáról és a gyermeknevelésről. Galeotto Marzio (Narni, 1424k — 1494k) 1445-től Ferrarában tanul rétorikát és poétikát a humanista Guarino Veronese iskolájában. Itt barátkozik össze Janus Pannoniusszal, aki később Magyarországra hívja, így kerül előbb Vitéz János, majd később Mátyás király benső köreibe. Orvosi-asztrológiai művei közül a De homine címűt Vitéznek ajánlotta, akivel közösen emendálta Manilius Astronomicáját. Részletes életrajzát magyarul lásd Békés Enikő: Asztrológia, orvoslás és fiziognómia Galeotto Marzio műveiben, Budapest, Balassi, 2014. 121 Uo., 14, 59-60, 71, 132. 117 11 60 119 121 S
