Oldal 41 [41]
A DE VITA LIBRI TRES TEMATIKÁJA, ELŐZMÉNYEI ÉS TANÍTÁSAI
aszerint, hogy a négy közül melyik testnedv gyulladása okozta. (Itt Ficino eltér
Galénostól, aki csak a vér vagy az epe gyulladásából eredezteti a fekete epének
ezt a fajtáját.) Csak a természetes fekete epe tesz tehetségessé, a gyulladásból
keletkező csak tompává vagy őrjöngővé tehet. A természetes fekete epe is csak
akkor kedvező, ha helyes arányban vegyül a többi testnedvvel: nyolc rész vér, két
rész epe, két rész fekete epe, melyeknek keveredniük kell egymással. A nyálkának
is jelen kell lennie kis mértékben, de nem keveredhet teljesen a fekete epével,
csak körülveszi azt jó esetben. A fekete epe olyan mint a vas: tartós hidegben
nagyon lehűl, tartós hőnek kitéve viszont felforrósodik és begyullad. Ez a végle¬
tesség csak a fekete epére jellemző. Ficino egy mondattal utal a Problémata
analógiájára, melyben Aristotelés a bor és a fekete epe végletesen ellentétes
hatásait hozta párhuzamba. (Immár a szerző vagy a hely megjelölése nélkül.) A
kellő finomságú fekete epe azonban jó , tüzelő", tovább ég és világít. Hérakleitos
mondását idézi érvként a száraz lélek kiválóságáról.
(I. 6.) A három testnedvből álló keverék színe bíborba hajló arany. A fekete
epéből keletkező szellemek finomak, melegebbek, fényesebbek, lendületesebbek,
kitartóbbak, mint a hígabb vérből keletkező szellemek. Ezért tesz a fekete epe
tehetségesebbé, hiszen ilyen segítségre támaszkodva a lélek kitartóbban tud
kutatni, amit keres, könnyen megtalálja, helyesen megítéli, s amire rájön, arra
sokáig emlékezik. A fekete epe összehúzódásra késztetve hasonló a világ közép¬
pontjához - a kutatásban a lélek a saját középpontjába húzódik össze. A filozó¬
fusok általa válnak rendkívülivé, amikor a lelkük a testtől elszakadva közel kerül
az isteni dolgokhoz és azok eszközévé válik. Az isteni sugallatokkal eltelve ké¬
pesek új dolgok kiötlésére és a jövő megsejtésére. Démokritos, Platón és Aristotelés
mellett Avicenna is ezt állította Az isteni dolgokról és A lélekről szóló könyvében.
Ezért az ilyen ragyogó fekete epére törekedni kell, az ártalmasat viszont kerülni.
(I. 7.) Költői kép (az Aeneis első soraiból) mutatja be a tudósok csapdáit, melyet
mitológiai alakok személyesítenek meg: a túl sok epét és káros fekete epét Skylla
és Charybdis, a túlzásba vitt gyönyöröket Venus Priapusszal, a túl sok ételt és
italt Ceres és Bacchus, a virrasztást Hekaté. A bölcsesség (Pallas) segítségéül
Apollót, Neptunust és Herculest kell segítségül hívni. A szeretkezés felemészti
a szellemeket és nyugtalanná teszi az elmét, itt Hippokratésra és Avicennára
hivatkozik — a Múzsák és Minerva nem véletlenül voltak szűzek. Galénost idézi
— a részegség és a jóllakottság tompává tesz. Mivel a virrasztásban sok tudós
hibázik, hét érvet hoz fel ellene. Az első asztrológiai; a második: napnyugtakor
a levegőhöz idomuló szellemek hományossá és lomhává válnak; a harmadik: a
testnedvek közül hajnalban a vér uralkodó, éjjel viszont a fekete epe és a nyálka,
ami a szellemeket gondolkodásra alkalmatlanná teszi. A negyedik: reggel a Nap
sugaraival megnyitja a test járatait, és középpontjából a külső részei felé
+ 39 +