Oldal 41 [41]
OCR
A DE VITA LIBRI TRES TEMATIKÁJA, ELŐZMÉNYEI ÉS TANÍTÁSAI aszerint, hogy a négy közül melyik testnedv gyulladása okozta. (Itt Ficino eltér Galénostól, aki csak a vér vagy az epe gyulladásából eredezteti a fekete epének ezt a fajtáját.) Csak a természetes fekete epe tesz tehetségessé, a gyulladásból keletkező csak tompává vagy őrjöngővé tehet. A természetes fekete epe is csak akkor kedvező, ha helyes arányban vegyül a többi testnedvvel: nyolc rész vér, két rész epe, két rész fekete epe, melyeknek keveredniük kell egymással. A nyálkának is jelen kell lennie kis mértékben, de nem keveredhet teljesen a fekete epével, csak körülveszi azt jó esetben. A fekete epe olyan mint a vas: tartós hidegben nagyon lehűl, tartós hőnek kitéve viszont felforrósodik és begyullad. Ez a végletesség csak a fekete epére jellemző. Ficino egy mondattal utal a Problémata analógiájára, melyben Aristotelés a bor és a fekete epe végletesen ellentétes hatásait hozta párhuzamba. (Immár a szerző vagy a hely megjelölése nélkül.) A kellő finomságú fekete epe azonban jó , tüzelő", tovább ég és világít. Hérakleitos mondását idézi érvként a száraz lélek kiválóságáról. (I. 6.) A három testnedvből álló keverék színe bíborba hajló arany. A fekete epéből keletkező szellemek finomak, melegebbek, fényesebbek, lendületesebbek, kitartóbbak, mint a hígabb vérből keletkező szellemek. Ezért tesz a fekete epe tehetségesebbé, hiszen ilyen segítségre támaszkodva a lélek kitartóbban tud kutatni, amit keres, könnyen megtalálja, helyesen megítéli, s amire rájön, arra sokáig emlékezik. A fekete epe összehúzódásra késztetve hasonló a világ középpontjához - a kutatásban a lélek a saját középpontjába húzódik össze. A filozófusok általa válnak rendkívülivé, amikor a lelkük a testtől elszakadva közel kerül az isteni dolgokhoz és azok eszközévé válik. Az isteni sugallatokkal eltelve képesek új dolgok kiötlésére és a jövő megsejtésére. Démokritos, Platón és Aristotelés mellett Avicenna is ezt állította Az isteni dolgokról és A lélekről szóló könyvében. Ezért az ilyen ragyogó fekete epére törekedni kell, az ártalmasat viszont kerülni. (I. 7.) Költői kép (az Aeneis első soraiból) mutatja be a tudósok csapdáit, melyet mitológiai alakok személyesítenek meg: a túl sok epét és káros fekete epét Skylla és Charybdis, a túlzásba vitt gyönyöröket Venus Priapusszal, a túl sok ételt és italt Ceres és Bacchus, a virrasztást Hekaté. A bölcsesség (Pallas) segítségéül Apollót, Neptunust és Herculest kell segítségül hívni. A szeretkezés felemészti a szellemeket és nyugtalanná teszi az elmét, itt Hippokratésra és Avicennára hivatkozik — a Múzsák és Minerva nem véletlenül voltak szűzek. Galénost idézi — a részegség és a jóllakottság tompává tesz. Mivel a virrasztásban sok tudós hibázik, hét érvet hoz fel ellene. Az első asztrológiai; a második: napnyugtakor a levegőhöz idomuló szellemek hományossá és lomhává válnak; a harmadik: a testnedvek közül hajnalban a vér uralkodó, éjjel viszont a fekete epe és a nyálka, ami a szellemeket gondolkodásra alkalmatlanná teszi. A negyedik: reggel a Nap sugaraival megnyitja a test járatait, és középpontjából a külső részei felé + 39 +
