Oldal 31 [31]
A DE VITA LIBRI TRES KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI
Ki kell emelnünk, hogy az ezen alkatokhoz tartozó tulajdonságok a szöveg ké¬
sőbbi részében újra említésre kerülnek, ott azonban már nemcsak az életkorok¬
hoz kötve, hanem a fölénybe került testnedv magatartásformáló erejét ecsetelve.
Itt tehät mär kifejezetten a temperamentumelmelet megfogalmazödäsät figyel¬
hetjük meg. Ezen a helyen ugyanis elöbb Hippokrates A testnedvekröl irt Erte¬
kezésének bevezetésére hivatkozva idézi fel a lelki alkatoknak az életkorokkal
együtt járó váltakozását, majd leszögezi: , A testnedvek ugyanis a lelket is fomálják."
A már idézett tulajdonságok felsorolása után a (felborult egyensúly révén létre¬
jött) betegség hatására változó lelki alkatokra az elmebetegek közül veszi példá¬
it. A különböző testnedvek okozta háborodottság más-más magatartást szül: a
vér hahotázást, az epe kötekedést, a fekete epe búskomorságot, a nyálka fecsegést.
(Példáit kivétel nélkül a Hippokratési Gyűjtemény A járványokról című munká¬
jából hozza.) A fekete epénél itt szerepel egy eddig nem használt jelző azokra,
akiknél ez okozta a betegséget: dotetotepat — szellemesebbek, udvariasabbak,
elmésebbek, szérakoztat6bbak. Mintha nem is az őrültek leírásában szerepelne,
ámde ha a mániákus-depressziós betegekre gondolunk, már nem is olyan távoli
a kép. Aristotelés a Problémata physica [Természettudomdnyos kérdésfelvetések]
XXX. kérdéscsoport 1. felvetésében már feltette azt az állítással egyenlő kérdést, ?
hogy vajon a tehetséges emberek miért mind melankolikus temperamentumúak,
s erre még Plutarchos is utal Lysandros-életrajzában."? Ficino a későbbiekben
szintén Aristotelésnek e helyére hivatkozik (Platón és Démokritos mellett), ami¬
kor e jelenségről beszél," ezért térjünk ki rá röviden.
A Problémata harmincnyolc kérdéscsoportból álló, laza szerkezetű gyűjte¬
mény," mely tematikailag meglehetősen különböző dolgokat vizsgál, csak a tu¬
dományos módszer közös e rövid traktátusokban: a kérdésfelvetéseket különbö¬
ző szempontú magyarázatok és példák követik, indoklással. Szerzőségét a
kutatás sokáig megkérdőjelezte, valamely későbbi peripatetikus filozófusnak
tulajdonították, " mára azonban ismét elfogadottá vált Aristotelés tényleges
72 Az okosságról, az észről és a bölcsességről (953a, 10. sor — 955a, 40. sor). Aristotle: Problems,
transl. by H. Rackham, Loeb Classical Library, London, Heinemann Ltd. — Cambridge (Mass.),
Harvard University Press, 1957’, 154-169. Lasd archive.org/details/problemsO2arisuoft (Letél¬
tés: 2018. augusztus 28.)
Plutarchos: Párhuzamos életrajzok, Budapest, Helikon, 1979, 920.
Uo., I. könyv, 5. fej.
További és újabb szövegkiadásai: Pierre Louis (ed.): Aristotle: Problemes, 1-3. köt., Paris, Les
Belles Lettres, 1991-1994; Robert Mayhew (ed. and transl.): Aristotle. Problems 1-19., Camb¬
ridge, Massachusetts—London, Harvard University Press, 2011; Jonathan Barnes, (transl.): The
Complete Works of Aristotle. Princeton, N. J., Princeton University Press, 1991. Itt saját olvasa¬
tom alapjan hozom, illetve forditom.
Igy Frederick C. Coplestone: A History of Philosophy, 1. két., London, Burns Oates and Washbourne
Ltd., 1956; Wilhelm Totok: Handbuch der Geschichte der Philosophie, 1. köt.: Altertum.
+ 29 +