Page 162 [162]
NÉZŐK ÉS RÉSZTVEVŐK
és nap mint nap megaláztatások érik a feljebbvalójától. Egy olyan fiatal, aki a
túlélésért cserébe tökéletesen kiszolgáltatott a rendszernek."""
Szabó Mátyás Péter rendezéséhez hasonlóan Hegymegi Máté is a címszerep¬
lő narratív identitására koncentrálva építi fel azt a feketeségben szürkéllő, hal¬
ványan és időlegesen megvilágított, letisztult képekből szövődő előadást, amely¬
nek leghiggadtabb, legbölcsebb, már-már omnipotens figurája a Kikiáltó/Bolond.
Woyzeck az egyetlen a szereplők közül, aki hallja, amit beszél, ő súgja meg neki,
hová rejtse a kést, s a végső képben is ő az, aki helyet cserél azzal a férfival, aki¬
nek csak ő tudja az életkorát. Ezt az Isten és szabad akarat nélküli világról tudó¬
sító (a Nietzsche felől olvasott Büchner ismeretéről tanúskodó) pozíciót testesí¬
ti meg a színpadkép közepén elhelyezkedő, kötelekből font gyökereivel egy kör
alakú mélyedés fölé emelkedő fa. A szikár díszletelem nemcsak Woyzeck vízió¬
inak bibliai motívumait foglalja gondolati egységbe, hanem koncentrikus körök¬
be rendezi az előadás mozgás-vektorait. A Szkéné forgásra képtelen körszínpad¬
ján ugyanis a színészek díszletmozgatása teremt kinetikus forgószínpadot,
melynek köszönhetően kivétel nélkül mindenki saját életterébe zárva kering egy
,lepusztult Paradicsom" körül." A Kapitány, a Doktor, Marie és a két katona
(Woyzeck, Andres) otthonát egy-egy olyan bútor (két kórházi várótermi szék,
egy infúziós állványra szerelt lámpabúra, egy ablakkeret és egy kád) jelzi, amely
alól a folyamatos, sokszor slow motion-szerű, körkörös mozgás kihúzza a talajt.
Ami érthető is, hiszen a Hegymegi-rendezésben prológus az a fatörzs mellett
zajló, szexuális aktusként megkoreografált gyilkosság, amely háromszor megis¬
mételve, egyre kéjesebben-hevesebben jelzi az egyetlen lehetséges woyzecki
döntést. S ez az (absztrakt) világot a bűntől, az embert pedig (konkrét) kötelme¬
itől megszabadító ölelve ölés addig tart, amíg a terméskövekkel teli hátizsák
terhét viselő férfi és a kötélből font fűzőt viselő, kötélbabát szoptató és a Tam¬
burmajor által tartott ablakkeret alatt fekve imádkozni képtelen női test is véres
nyughelyet nem talál a fa gyökere alatti üregben.
Az előadás integrációs pontját ez esetben is a címszereplő másságának szín¬
revitele alakítja ki. Ahogy Nagy Márk Woyzeckjét a multimediális káoszban
nyilvánossá váló ,plakátmagány", Szabó Zoltánét pedig hófehér önmaga tétova
megkettőződése védi burokként, úgy Major Erik játékát is az őt körülvevő szí¬
nészi technikáktól való folyamatos elkülönböződés helyezi fókuszba. Semmi köze
a monológjait egy pszichológiai ülés pácienseként előadó Kapitány és a sokszor
hideg-korlátozó anyatípusra emlékeztető Doktor(nő) önmagukba záruló lélek¬
76 Szabó Mátyás Péter ajánlója az előadáshoz. https://www.theater.hu/hu/szinhazak/szinhazi¬
bazis--230/eloadasok/woyzeck--10132.html (Letöltes: 2023. augusztus 3.)
77 Török Ákos: Emberpanoptikum. A Woyzeck Hegymegi Máté rendezésében — Szkéné Színház,
Szinhäz, 51. évf., 2018/11, 22.
+ 160 +