Seite 157 [157]
OCR
Kiss GABRIELLA: CON-VIVERE! — GONDOLATOK A , RÉSZVÉTEL KORÁNAK" SZÍNHÁZÁRÓL „legkormänyozhatatlanabb” tipusa ugyanis egy intezmenypolitikai kerdest is felvet." Milyen kapcsolat képzelhető el a kőszínházi struktúra produkciökenyszere és a folyamatorientált művészeti projektek, a hivatásos (célorientált, perfekcionista) színészképzés és a játék öröme felől definiálódó (hibák révén tapasztalatot szerző) tanulás, illetve az (ôn)kormänyzäs hierarchikus koncepciója és (ön)kritikus gyakorlata között?" S a válasz nem csupán azért nehéz, mert ezeknek az előadásoknak a jelhasználata leplezetlenül szembesít minket azokkal az előítéletekkel terhelt mechanizmusokkal, amelyek meghatározzák nemcsak a fogyatékkal élők, hanem pl. a roma nők, a gondoskodó szakmák, az önkéntesek, a tanárok vagy a szülővé válás kérdéseit, illetve a lakhatási problémával küzdők és otthont keresők színpadi reprezentációját. Hanem azért is, mert a MáSzínház KépMás, Apák fiai és Zuhanás sokkja, a Sajátszínház Éljen soká Regina! és Megeshetne másképp!, Boross Martin Kiváló dolgozók. Igaz történetek a gondoskodásról és Remény Panzió, a Káva Állampolgári Színház-projektjei, a Baby Boom — kitettségi hatások és a Paralell Otthon című projekt-produktumának leginkább társadalmi haszna van. Egyfelől létrehozzák azt a , forradalmi szubjektumot" (Boal), aki a kirekesztett csoport vagy marginalizált közösség színházcsinálásban ,résztvevő nézőjeként" már nem észleli magát , elnyomottnak" (míg egyénként adott esetben még igen)."? Másfelől — ahogy ezt legutóbb a Trafóban látható Jérőme Bel című autobiografikus koreográfia közönségsikere igazolta"? — rámutat az ,alulteljesítés" mobilizáló erejére, ami pozitívan járulhat hozzá a társadalmi diverzitás fokozódásához." 0 Lásd Harlekin és a performatív fordulat példáját Müller-Schöll: A diszpozitívum és a kormányozhatatlan, 150-157. Ahogy Gemza Melinda e kötetben olvasható tanulmánya is jelzi, ez a kérdés, illetve az erre a kérdésre adott válasz határozza majd meg Magyarországon a hagyományosan kőszínházi struktúrához kötődő színházpedagógia jövőjét (vö. Vági Eszter: Színház — szegregáció — mobilitás. Hogyan moddellálja az , Eltáv" program az ország egyik legnagyobb hagyományú művészszínházának társadalmi kérdésekhez és felelősséghez fűződő viszonyát?, Iheatron, 15. évf., 2021/1, 83-101.) Toväbbä az erre a kerdesre adott intézménypolitikai válasz jelöli ki a Kiváló dolgozók. Igaz történetek a gondoskodásról című civilszínházi előadás kánonalakító szerepét. Vö. Kiss Gabriella: A valóság ott van. Örkény Színház: Kiváló dolgozók, Színház, 54. évf., 2021/1, 19—21. Vö. Augusto Boal: A Fórum Színház kezdeti formái, ford. Hunyady Réka, in Udvarhelyi Éva Tessza (szerk.): A felszabadítás pedagógiája. A kritikai pedagógia elmélete és gyakorlata, Budapest, Közelet Iskoläja, 2022, 331-342; Paul Freire: Az elnyomottak pedagögiäja, ford. Bajusz Klara, Fordulat, 37. évf., 2021/1, 236-244; Kricsfalusi Beatrix: Hogyan (nem) politikus az alkalmazott szinhaz?, Theatron, 15. évf., 2021/1, 19-31. V6. Jakfalvi Magdolna: Je suis Dorottya Udvaros. Jéréme Bel — Udvaros Dorottya — Ördög Tamás: Jérôme Bel, Trafé, 2023, Revizor, 2023. december 16. https://revizoronline.com/je-suis-dorottyaudvaros-jerome-bel-udvaros-dorottya-ordog-tamas-jerome-bel-trafo/ (Letéltés: 2023. december 28.) 64 Vö. Peter Radtke: Der Sinn des Lebens ist gelebt zu werden. Warum unsere Gesellschaft behinderte Menschen braucht?, München, St. Michaelsbund, 2007. 61 62 a a e 155 e
