Oldal 152 [152]
OCR
NÉZŐK ÉS RÉSZTVEVŐK , veszélyhelyzet előtti" élmény motorikus, vizuális, auditív, értelmi-logikai és emocionális emlékezetét aktivizálja. Az egyik a főváros egyes szám első személyű szemantikája: azok az adott esetben legszűkebb környezetemhez kötődő emlékek (pl. anyukázó múltamnak a városligeti Léghajó játszótéren kéthárom évig minden nap csaknem ugyanott, ugyanakkor és ugyanabban a ritmusban lejátszódó jelenetei), amelyek kódolásának, tárolásának és felidézésének rendjét jó egy évre megzavarta a bezártság. Ebből a szempontból is izgalmas, hogy a szövegek kivétel nélkül jatekba hozzäk e mnemotechnikai folyamatnak a kollektív dimenzióját. Azt a tapasztalati tényt, hogy az adott helyszín megélésének mindig is részét képezték azok a többiek, akiknek hiánya a Covid-19-járvány megfékezése érdekében bevezetett szabályok okán újradefiniálta Budapest köztereit. Nagyvárosi mindennapjainkban magától értetődően gyülekező és minket észrevétlenül körülvevő, ám 2020. március 11-től hirtelen csak az emlékezetünkben élő közösségekről van szó: fát ültető aktivisták csoportjáról (Római-parti túlélők), mellettem tüntetőkről és/vagy ünneplökröl (A Radiö ablakai, Vermezö, Älomörseg), utazökröl (Irany Pest!), valamit velem együtt és testközelben nézőkről (A 2020-as évek, Jurányi 10), velem imädkozökröl és kétkedőkről (Pléhkrisztus, Csoportterápia), mellettem futókról és bringóhintózókról (Gólya), a normális beszélgetést zavaró aszfalttörő munkásokról (Az Operaház őrzői), velem piacozókról (Daráló), gyesen lévő anya- és apatársakról (Játszótéri idill). A színház antropocentikus koncepcióinak alapját képező , együttes testi jelenlét" (Fischer-Lichte) reflektálatlan nosztalgiáját viszont megakadályozza az a séta-performanszokat jellemző előadás-dramaturgia, mely , textuális tájképpé" változtatja a várost." A köztéri részvételiségnek ez a hazai színházi szcénában leginkább a PLACCC Fesztiválhoz kötődő, ám a lezárások végén (2020 nyarán és 2021 tavaszán) nagy népszerűségnek örvendő módja a helyspecifikus színház sajátosságait használja ki."? Ez esetben a , szokatlanná tétel" nem a bevonódás testi vagy kinesztetikus faktorain múlik, hanem azon, hogy az adott esemény intézményes kerete képes-e olyan reakciókra, gesztusokra inspirálni, amelyek eltérnek, sőt szembemennek a megszokottal. Nem véletlen, hogy a »kritikalitaselmélet” klasszikusa, Irit Rogoff számára is paradigmatikus példa a félrenézés gesztusa, vagyis az a pillanat, amikor a (múzeumban vagy épp szín12 A landscape-play fogalmához lásd Lehmann: Posztdramatikus színház, 68—69; Ana Vujanovic: Zusammen mäandern. Neue Tendenzen in der Landschaftsdramaturgie, in Umathum-Eck (Hg.): Postdramaturgien, 27-45. 3 Vö. Kiss Gabriella: Miénk a tér! Hogyan és mire alkalmazzák a színházat a , Mi Batyink" című eseménysorozat keretében?, Színház.net, 2020. július 6. https://szinhaz.net/2020/07/06/kissgabriella-mienk-a-ter/ (Letöltés: 2023. augusztus 1.) + 150 +
