Oldal 151 [151]
OCR
Kiss GABRIELLA: CON-VIVERE! — GONDOLATOK A , RÉSZVÉTEL KORÁNAK" SZÍNHÁZÁRÓL ya megértés és a megjegyezhetdség törvényének", amivel „megtorpedözzäk a társadalom kapitalista, fegyelmező és homogenizälö struktüräit”.” A részvételiség így értett politikusságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy milyen nehézséggel küzd az ezeket a kiszámíthatatlan és befejezetlen eseményeket az irodalmi kanonizáció útjára engedő könyvkiadás. Önálló tanulmány tárgya lehetne, ahogy egy adott előadás posztdramaturgiai mozzanatai ellenállnak a printmédium archívumának: nem vagy nehezen rögzíthetők fő- és mellékszövegben, transzformálhatók egy lineráris-szukcesszív módon észlelhető struktúrába. Ezért is izgalmas kísérlet a , Poket" sorozat első drc-ámakötete, a 2023 márciusában megjelent Színház a város, mely a Jurányi Ház kísérleti hangjáték-projektjének ad lehetőséget arra, hogy a színház életteli praxisából átkerüljön az irodalom írott világába. A kötetben olvasható, kortárs írók által jegyzett tizenkilenc darab kontextusát a Covid-19-járványt körülvevő csönd és üresség alkotja, ami viszont ez esetben a művészi kísérletezés inspirációjává tudott válni." A Jurányi ugyanis egy műfaj (az audioséta) és egy posztdramaturgia (történelmi és művészeti események újra- és visszajátszása) segítségével akkor , csinált a külvilágból színpadot", amikor a biopolitika által önfegyelmezett (tudatosan el- és bezárt) testünkben létezve talán egy cseppfertőzéssel terjedő kórokozóval folytattuk a legdrámaibb párbeszédeket. Ha Heiner Müller 1984-es Képleírása ,egy emlék [1988-ban hangjátékként színre vitt] robbanása egy elhalt drámai struktúrában", " akkor a STEREO AKT, Göttinger Pál, Grecsó Krisztián, Horváth Kristóf, Kelemen Kristóf, Kovács Dániel Ambrus, Pass Andrea, Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely, Schwechtje Mihály, Szabó Borbála, Tasnádi István és Vinnai András , kortárs színházi szövegei" az emlékezés tréningjei. A Budapest egy-egy helyszínét megnevező cím és az azt konkretizáló térmegjelölés, továbbá az adott hangjáték QR-kédjänak képe (ami a drámák speciális mellékszövegének számító és a viszonyrendszert létrehozó konkrét akciókra/dikcióra utal) egyszerre két »A drama egy modell. Az érzékinek alá kell vetnie magát a megértés és a megjegyezhetőség törvényének. A rajznak (logosz) a színnel (érzékek) szembeni elsőbbsége, ami később a festészet elméletében válik jelentőssé, már itt is példaként idéződik meg, noha a fabula-logosz rendszerkezete mindenek fölött áll: sha tudniillik valaki a legszebb színekkel festene is, de összevissza, nem gyönyörködtetne úgy, mint ha valaki képet fest, akár csak fehér laponc. Az, hogy a tragédia Arisztotelész szerint a logikai-dramatikus struktúrája miatt kiválóan boldogulna színrevitel nélkül is, hogy a színházra egyáltalán nincs is szüksége hatásának kifejtéséhez, már csak a pont az i-n a logikussá tétel folyamatában." Lehmann: Posztdramatikus színház, 40. 39 Czirák: Partizipation, 243—245. 10 Ennek lehetőségeit igazolta a Színházi Kritikusok által 2021-ben a Trafónak ítélt Különdíj azért, ahogy a lezárások alatt online tudta jelenvalóvá tenni a , kortárs" művészetet mindig is jellemző kísérletezést. * Heiner Müler: Kepleiras, ford. Kurdi Imre, Budapest-Pecs, JAK-Jelenkor, 1997, 15. S s 149 "
