Oldal 151 [151]
Kiss GABRIELLA: CON-VIVERE! — GONDOLATOK A , RÉSZVÉTEL KORÁNAK" SZÍNHÁZÁRÓL
ya megértés és a megjegyezhetdség törvényének", amivel „megtorpedözzäk a
társadalom kapitalista, fegyelmező és homogenizälö struktüräit”.”
A részvételiség így értett politikusságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy
milyen nehézséggel küzd az ezeket a kiszámíthatatlan és befejezetlen esemé¬
nyeket az irodalmi kanonizáció útjára engedő könyvkiadás. Önálló tanulmány
tárgya lehetne, ahogy egy adott előadás posztdramaturgiai mozzanatai ellen¬
állnak a printmédium archívumának: nem vagy nehezen rögzíthetők fő- és
mellékszövegben, transzformálhatók egy lineráris-szukcesszív módon észlelhe¬
tő struktúrába. Ezért is izgalmas kísérlet a , Poket" sorozat első drc-ámakötete, a
2023 márciusában megjelent Színház a város, mely a Jurányi Ház kísérleti
hangjáték-projektjének ad lehetőséget arra, hogy a színház életteli praxisából
átkerüljön az irodalom írott világába. A kötetben olvasható, kortárs írók által
jegyzett tizenkilenc darab kontextusát a Covid-19-járványt körülvevő csönd és
üresség alkotja, ami viszont ez esetben a művészi kísérletezés inspirációjává
tudott válni." A Jurányi ugyanis egy műfaj (az audioséta) és egy posztdrama¬
turgia (történelmi és művészeti események újra- és visszajátszása) segítségével
akkor , csinált a külvilágból színpadot", amikor a biopolitika által önfegyelmezett
(tudatosan el- és bezárt) testünkben létezve talán egy cseppfertőzéssel terjedő
kórokozóval folytattuk a legdrámaibb párbeszédeket.
Ha Heiner Müller 1984-es Képleírása ,egy emlék [1988-ban hangjátékként
színre vitt] robbanása egy elhalt drámai struktúrában", " akkor a STEREO
AKT, Göttinger Pál, Grecsó Krisztián, Horváth Kristóf, Kelemen Kristóf, Ko¬
vács Dániel Ambrus, Pass Andrea, Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely,
Schwechtje Mihály, Szabó Borbála, Tasnádi István és Vinnai András , kortárs
színházi szövegei" az emlékezés tréningjei. A Budapest egy-egy helyszínét meg¬
nevező cím és az azt konkretizáló térmegjelölés, továbbá az adott hangjáték
QR-kédjänak képe (ami a drámák speciális mellékszövegének számító és a
viszonyrendszert létrehozó konkrét akciókra/dikcióra utal) egyszerre két
»A drama egy modell. Az érzékinek alá kell vetnie magát a megértés és a megjegyezhetőség
törvényének. A rajznak (logosz) a színnel (érzékek) szembeni elsőbbsége, ami később a festészet
elméletében válik jelentőssé, már itt is példaként idéződik meg, noha a fabula-logosz rendszer¬
kezete mindenek fölött áll: sha tudniillik valaki a legszebb színekkel festene is, de összevissza,
nem gyönyörködtetne úgy, mint ha valaki képet fest, akár csak fehér laponc. Az, hogy a tragédia
Arisztotelész szerint a logikai-dramatikus struktúrája miatt kiválóan boldogulna színrevitel
nélkül is, hogy a színházra egyáltalán nincs is szüksége hatásának kifejtéséhez, már csak a pont
az i-n a logikussá tétel folyamatában." Lehmann: Posztdramatikus színház, 40.
39 Czirák: Partizipation, 243—245.
10 Ennek lehetőségeit igazolta a Színházi Kritikusok által 2021-ben a Trafónak ítélt Különdíj azért,
ahogy a lezárások alatt online tudta jelenvalóvá tenni a , kortárs" művészetet mindig is jellemző
kísérletezést.
* Heiner Müler: Kepleiras, ford. Kurdi Imre, Budapest-Pecs, JAK-Jelenkor, 1997, 15.
S
s 149 "