Oldal 150 [150]
NÉZŐK ÉS RÉSZTVEVŐK
okán , megpróbálják szabályozni és normalizálni a művészet által épp mobilizált
érzelmeket, félbeszakítani a ház működését veszélyeztető folyamatokat, és a
kontrollálhatatlanná vált produkciókat, a szükségszerűségre hivatkozva, végül
kész műalkotásként viszik a közönség elé"."" A részvételi színházi formák, mü¬
fajok viszont épp ellenkezőleg: a kiszámíthatatlanságra és a befejezetlenségre
törekszenek. Ez ösztönözi ugyanis a nézőket arra, hogy felülvizsgálják azt a
befogadói szokásrendet, amelynek alapja a színpadi reprezentáció , áttekinthe¬
tőségének ideálja" (Arisztotelész).
MOZGÓ-, JÁTSZÓ- ÉS NÉZŐ-RÉSZTVEVŐ (SPECTACTOR)
Ez a szándékos fésületlenség megakadályozza vagy megnehezíti, hogy az olva¬
sás és a nézés folyamata , olyan struktúrát öltsön, ami , logikus (vagyis drama¬
tikus) rendet visz a lét zavaró kaotikusságába és sűrűségébe".? S az immerzív
színház, az audio-, videó- és dokuséták, a lecture performance, a poszthumán
installációk, illetve digitális net-performanszok, a civil-, illetve egyszemélyes
színház, továbbá az újrajátszás (reenactment) kortárs formáinak ezért közös
jellemzője a bevonódás.? Épp azzal mennek biztosra, hogy tevőleges hatalmat
adnak annak a nézőnek, akinek (tény és való) immár játszania kell. Vagy a
cselekvés előre nem látható és el nem is tervezhető lehetőségeit kínálják fel az
ily módon játékossá váló résztvevőknek, vagy rendkívül megnehezítik, sokszor
el is lehetetlenítik, hogy biztosak legyenek az előadás kezdő és végpontjában.
Következésképp ezek a 21. századi előadás-dramaturgiák ,egyrészt felszaba¬
dítják a játékos kreativitást, másrészt függetlenítenek egy [...] csak hierarchi¬
ákat ismerő gondolkodásmódtól"." Ily módon nehezen vetik alá magukat
34 Nikolaus Müller-Schöll: Polizeiliche und politische Dramaturgie, in Umathum-Deck
(Hg.): Postdramaturgien, 220.
3 A drama a Poétikában olyan struktúrának számít, amely logikus (vagyis dramatikus) rendet
visz a lét zavaró kaotikusságába és sűrűségébe. Ez a híres egységek által hordozott belső rend
kifelé, a valóság irányába hézagmentesen lezárja az értelemkonstrukciót, amely maga a tragédia
artefaktuma, egyszersmind belül maradéktalan egységgé és egésszé alakítja." Lehmann:
Posztdramatikus színház, 39.
3° V6. Wihstutz—Hoesch (Hg.): Neue Methoden der Theaterwissenschaft, 10. Nem véletlen, hogy a
Halász Péter-díj jelöltjei és nyertesei is ezek közé tartoznak.
37 Czirák: Partizipation, 243—245.
+ 148 +