Oldal 150 [150]
OCR
NÉZŐK ÉS RÉSZTVEVŐK okán , megpróbálják szabályozni és normalizálni a művészet által épp mobilizált érzelmeket, félbeszakítani a ház működését veszélyeztető folyamatokat, és a kontrollálhatatlanná vált produkciókat, a szükségszerűségre hivatkozva, végül kész műalkotásként viszik a közönség elé"."" A részvételi színházi formák, müfajok viszont épp ellenkezőleg: a kiszámíthatatlanságra és a befejezetlenségre törekszenek. Ez ösztönözi ugyanis a nézőket arra, hogy felülvizsgálják azt a befogadói szokásrendet, amelynek alapja a színpadi reprezentáció , áttekinthetőségének ideálja" (Arisztotelész). MOZGÓ-, JÁTSZÓ- ÉS NÉZŐ-RÉSZTVEVŐ (SPECTACTOR) Ez a szándékos fésületlenség megakadályozza vagy megnehezíti, hogy az olvasás és a nézés folyamata , olyan struktúrát öltsön, ami , logikus (vagyis dramatikus) rendet visz a lét zavaró kaotikusságába és sűrűségébe".? S az immerzív színház, az audio-, videó- és dokuséták, a lecture performance, a poszthumán installációk, illetve digitális net-performanszok, a civil-, illetve egyszemélyes színház, továbbá az újrajátszás (reenactment) kortárs formáinak ezért közös jellemzője a bevonódás.? Épp azzal mennek biztosra, hogy tevőleges hatalmat adnak annak a nézőnek, akinek (tény és való) immár játszania kell. Vagy a cselekvés előre nem látható és el nem is tervezhető lehetőségeit kínálják fel az ily módon játékossá váló résztvevőknek, vagy rendkívül megnehezítik, sokszor el is lehetetlenítik, hogy biztosak legyenek az előadás kezdő és végpontjában. Következésképp ezek a 21. századi előadás-dramaturgiák ,egyrészt felszabadítják a játékos kreativitást, másrészt függetlenítenek egy [...] csak hierarchiákat ismerő gondolkodásmódtól"." Ily módon nehezen vetik alá magukat 34 Nikolaus Müller-Schöll: Polizeiliche und politische Dramaturgie, in Umathum-Deck (Hg.): Postdramaturgien, 220. 3 A drama a Poétikában olyan struktúrának számít, amely logikus (vagyis dramatikus) rendet visz a lét zavaró kaotikusságába és sűrűségébe. Ez a híres egységek által hordozott belső rend kifelé, a valóság irányába hézagmentesen lezárja az értelemkonstrukciót, amely maga a tragédia artefaktuma, egyszersmind belül maradéktalan egységgé és egésszé alakítja." Lehmann: Posztdramatikus színház, 39. 3° V6. Wihstutz—Hoesch (Hg.): Neue Methoden der Theaterwissenschaft, 10. Nem véletlen, hogy a Halász Péter-díj jelöltjei és nyertesei is ezek közé tartoznak. 37 Czirák: Partizipation, 243—245. + 148 +
