Page 146 [146]
OCR
NÉZŐK ÉS RÉSZTVEVŐK sem.!° De nem jöhetne létre olyan — a társadalomra, az osztályra és a miliöre koncentráló , régi" szociológia szemében , strukturálatlan és bizonytalan" — közösség sem, melynek dinamikáját az önmagammal és a másokkal való törődés közötti bináris oppozíció (önzés kontra önzetlenség) egymásba omlása határozza meg. Az a foucault-i értelemben vett öngondozás, mely , valódi szociális gyakorlat [...], nem szigetel el az emberi közösségtől, épp ellenkezőleg, teljes mértékben ráutal erre a közösségre, hiszen xyaz önmagunkhoz fűződő, alapvető viszonynak kell lehetővé tennie a szubjektum számára, hogy egy emberi közösség tagjaként fedezze fel önmagát, amely, a vérrokonság ereje által, az egész emberi nemmel való azonosulást is magában foglalja." Talán ezért több mint véletlen, hogy épp a Konvivalista Manifesztum 2013-as megfogalmazásának évében volt utoljára látható az az előadás, amely két dolgot is legitimált a hazai színházi szakma szemében. Az egyik az alkalmazott színházítudomány) kulcsfontosságú problémafelvetése volt: , Mihez kezdünk azzal a dilemmával, hogy a világ nyomorúságáról szóló színházi előadások előfeltétele szükségképp az a jólét, ami többé-kevésbé áttételesen ezen a nyomorúságon alapul? A hely, ahol megfogalmazódik a kritika, mindig privilegizált, és ez a legkisebb független színpadra is igaz." A mäsik a drämapedagögiai eszközök és a színházi nevelés mibenléte. A 2013-ban már nem , színházként", hanem „kortärs müveszeti központként" és , társadalmi műhelyként" működő Krétakör A papnő című produkciójának hatástörténeti jelentősége ugyanis abban is áll, hogy ráirányította a figyelmet egy, a magyar színházi köztudatban és úgy általában a hazai közgondolkodásban 2011-ben (sem) az őt megillető helyen kezelt szakmára." 16 Vö. Takács Gábor: , Konstruktív" dráma avagy a tanítási dc$áma kapcsolódása a konstruktivista pedagógia néhány alapfogalmához, in Deme János (szerk.): , Konstruktív" dráma, Budapest, Káva Kulturális Műhely — AnBlokk Egyesület, 2009, 26—44. Boike Rehbein: Das Kollektiv in der Soziologie. Gesellschaft, Klasse und Milieu, Zeitschrift für Kultur- und Kollektivwissenschaft, Jg. 1, 2015/1, 11-28. A bináris oppozíciók oszcillálásának performatív erejéről lásd Erika Fischer-Lichte: A performativitas esztetikdja, ford. Kiss Gabriella, Budapest, Balassi, 2009. Frederic Gros Situation du cours című munkáját idézi Cseke Ákos: Önmagam és mások kormányzása. A törődés etikai, politikai és teológiai dimenziója a kései Foucault-nál, Magyar Filozófiai Szemle, LXI. évf., 2017/4, 174. Nicolas Stemann: Wir sind Oidipus. Überlegungen zum politischen Theater der Gegenwart, Theater Heute, Jg. 57, 2016/3, 38, ford. Kricsfalusi Beatrix. Vö. Jászay Tamás: Körülírások. Fejezetek a Krétakör Színház történetéből 1995-2011, PhD-disszertacid, Szeged, Szegedi Tudomanyegyetem, 2013. http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/1924/ (Letéltés: 2023. julius 17.) „Miközben a magyarorszägi színházi közgondolkodás ekkortájt még javarészt azzal a kérdéssel volt elfoglalva, hogy a színházi nevelés hibrid műfaját a színház vagy a nevelés terminológiájával közelítse-e meg, Schilling — mint pályája során oly sokszor — egy lépéssel már előrébb járt. A karrierje során mindvégig a nem ismeretlen, ám többnyire kevesek által kitaposott úton járó = S = © 2 s s ]44 e
