Page 48 [48]
TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
rendszerét hívom segítségül alapvetően a legfrissebb magyar nyelvű kézi¬
könyvre támaszkodva." A helyzetet némileg nehezíti, hogy a , didaktikus"
kifejezés a művészetek kontextusában kifejezetten pejoratív jelentéstartalom¬
mal bír: valamiféle kényszerítő mozzanatra utal, amely az alkotói és a befoga¬
dói szabadságot egyaránt lényegileg akarja korlátozni. A művészetek irányából
érkező szakemberek ezzel összefüggésben ösztönösen tiltakoznak minden olyan
törekvés ellen, amely formalizálni próbálja az informális tanulást. Úgy vélik,
a művészi alkotás önmagában képes hatást gyakorolni a befogadóra, és ennél
többre nincs is szükség.
Alighanem erre vezethető vissza, hogy maguk a színházi nevelésben érin¬
tett szakemberek is gyakran igyekeznek hangsúlyozni az oktatástól vagy ne¬
veléstől való távolságtartásukat. Holott az alapvető szociálpszichológiai és
nevelésszociológiai megfigyelések szerint ,ha nem nevelünk, azzal is nevelünk",
azaz hiába próbálunk kibújni a szabályozás felelőssége alól, a meg nem hozott
döntések is döntésekké válnak, s meghatározóak lesznek a csoport működé¬
sére, egyúttal a tanulási folyamat egészének végeredményére nézve." A , nem
akarunk nevelni, csak szabadon játszani" mítoszával szemben tehát egyálta¬
lán nem mindegy, hogy a színházi nevelési események megvalósítói hogyan
látják saját szerepüket, s milyen fokú tudatossággal vannak jelen az egyes
helyzetekben.
A nem formális tanulási folyamatok áttekintésének jó kiindulópontja a tanu¬
lási környezet, ami mindazt felöleli, amit tapasztalási lehetőségként a résztvevők
rendelkezésére bocsátunk. Ennek kialakítása alapvető jelentőséggel bír, mivel
, minden tanulási környezet tükröz valamilyen pedagógiai szemléletet"."? Példá¬
ul egy közönségtalálkozó mereven elválasztott tere a kukucskáló színház viszo¬
nyait reprodukálja, ami a frontális tanítás viszonyrendszerének felel meg, tehát
semmivel sem ad elmélyültebb tanulási lehetőséget, mint egy osztályteremben
zajló hagyományos tanóra.
Ez a szempont a színházi nevelés tágabb értelmezési terét is megteremti, ameny¬
nyiben lehetőséget ad a hasonló helyzetből induló rokonterületek: a muzeum-,"
Falus Iván — Szűcs Ida (szerk.): A didaktika kézikönyve. Elméleti alapok a tanítás tanulásához,
Budapest, Akadémiai, 2022.
Vö. Kozma Tamás: A nevelésszociológia alapjai, Budapest, Tankönyvkiadó, 1977; Buda Béla: A
személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája, Budapest, Tankönyvkiadó, 1986; Pusztai
Gabriella (szerk.): Nevelésszociológia. Elméletek, közösségek, kontextusok, Debrecen, Debreceni
Egyetem, 2020.
Falus-Szűcs (szerk.): A didaktika kézikönyve, 149. (Kiemelések az eredetiben.)
Foghtűy Krisztina — Szepesházyné Kurimay Ágnes (szerk.): Múzeumpedagógiai tanulmányok 1-III.,
Budapest, ELTE PPK — Gondolat, 2009.
=
=
+ A6 +