Page 46 [46]
TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
fogalmával értelmezhető." Az elnevezés arra utal, hogy az ide tartozó jelensé¬
gek félúton helyezkednek el a formális (szervezett keretek között, erre a célra
fenntartott intézményekben, rögzített célok elérése érdekében, tanári irányí¬
tással, , kötelezően" folytatott) és az informális (természetes módon, változatos
helyszíneken, előre nem tervezett kimenettel, tanulói irányítással, ,szabadon"
történő) tanulás között, amennyiben a hivatalos iskolarendszeren kívül, ugyan¬
akkor pontosan meghatározott célokkal, jól strukturált formában zajlanak. Ha
ezeket a színház összefüggésében akarjuk értelmezni, akkor az informális ta¬
nulást a spontán gyermekkori szerepjátékban, a formálist a művészeti iskolai
keretek között megvalósuló színjátékos tanórában, a nem formálist pedig a
színházpedagógiai foglalkozásokban vagy a színházi nevelési előadásokban
ismerhetjük fel.
A 20. század második felében megindult kutatások azt mutatták, hogy a mo¬
dern ember világban való tájékozódását meghatározó tanulási folyamatoknak
egyre csökkenő része kötődik a formális oktatási intézményekhez, s az időben
előre haladva egyre nagyobb hányada zajlik ezeken kívül. Ez részben külső ha¬
tásokra vezethető vissza (pl. a tudásközvetítés elektronikus csatornáinak előtér¬
be kerülése), részben belső körülményekre (pl. a rögzített tudástartalmak válsá¬
ga, a kompetenciaközpontú szemlélet előretörése vagy éppen ennek
rendszerszintű akadályoztatása). Az átfogó tendenciák tekintetében egyértelmű¬
en a formális le- és az informális, illetve nem formális felértékelődéséről beszél¬
hetünk. Hiszen míg hagyományosan az életút elején a tanulás informális, majd
formális, végül nem formális módjai kaphatnak szerepet, addig ma már mind¬
három forma folyamatos jelenlétével kell számolnunk. Ezzel párhuzamosan a
tanulási ökoszisztéma is óhatatlan átalakuláson megy keresztül, részben a tech¬
nológiai újdonságok, részben a radikálisan megváltozott társadalmi és gazdasá¬
gi környezet miatt. A formális iskolarendszer többé nem bír kizárólagos szerep¬
pel a tanulási tartalmak közvetítését illetően, s ebben olyan versenytársai
akadnak, amelyekkel sok tekintetben nem is tudja igazán felvenni a harcot.
Ennek nyomán sokan sokféle értelemben szorgalmazták az iskola kinyitását, az
oktatás és nevelés monopóliumának feladását, többek között azzal is érvelve,
hogy a posztindusztriális, posztmodern, globalizált, hipermediális kultúrákban
ennek amúgy sem lehet útját állni."
§ Komenczi Bertalan: Az Európai Bizottság memoranduma az egész életre kiterjedő tanulásról, Új
Pedagógiai Szemle, 51. évf., 2001/6, 122-132; Tót Éva: Tanulási környezetek, Educatio, 17. évf.,
2008/2, 183—192; Farkas Éva: A rejtett tudás. A nem formális környezetben szerzett tanulási
eredmények hitelesítése, Szeged, Szegedi Tudományegyetem JGYPK Felnőttképzési Intézet, 2014.
7 Radó Péter: Az iskola jövője, Budapest, Noran, 2017.
+ A4 +