Page 134 [134]
132 / KŐMÜVES SÁNDOR
elszigeteltség, elégtelennek érzett életminőség, a betegnek az a vágya,
hogy az otthonában halhasson meg, vagy a betegnek az az igénye,
hogy kontrollálhassa halálának bizonyos körülményeit, de meghú¬
zódhatnak a háttérben egzisztenciális indokok is (például a hátralé¬
vő időszak értelmetlenségének az érzése, a teljesnek, befejezettnek
érzett élet, az egyre jelentősebb mértékű másokra való, de tehernek
megélt ráutaltság érzése, vagy a másoknak való kiszolgáltatottságtól
való félelem (Bolt et al. 2015; Ganzini et al. 2003).
A táplálék- és folyadékbevitel önkéntes beszüntetésének gyakori¬
ságát illetően egyre több adattal rendelkezünk, esetbeszámolóink is
vannak már az 1990-es évek óta. Egy holland felmérés azt mutatta,
hogy a válaszadó háziorvosok 4690-a már gondozott olyan beteget,
aki életének lezárásaképpen ezt az opciót választotta (Bolt et al. 2015).
Az Egyesült Államokban pedig például Oregon államban a hospice
nővérek legalább 4690-a már gondozott olyan beteget, aki vagy meg¬
kísérelte az életét ezen a módon befejezni, vagy így fejezte be az életét
(Ganzini et al. 2003).
Klinikai szakaszai
A VSED-t három szakaszra szokták felosztani. Az első egy korai
szakasz, melyben a beteg éber és esetleg szomjúságot érez, de még
képes másokkal kapcsolatot teremteni. Ezt követi egy középső szakasz,
amelyet a vesefunkció romlásával járó fokozatos elgyengülés jellemez.
A harmadik, késői szakaszban a beteg már nagyrészt nem reagál
(Wechkin et al. 2023, e629).
Formái
A táplálék- és folyadékbevitel önkéntes beszüntetésnek többféle for¬
máját is megkülönböztethetjük. A klasszikusnak nevezhető esetben
a beteg szándéka nyílt kommunikáció mellett gondozói és hozzátar¬
tozói támogatással találkozik. A mások elől elrejtett forma esetében a
hozzátartozók és/vagy a gondozók ellenzik a beteg szándékát, ezért