Page 100 [100]
OCR
98 / KŐMÜVES SÁNDOR Az elviselhetetlen szenvedés Elsősorban az életet biztosan megrövidítő opciók tárgyalása során nélkülözhetetlen egy sajátos minőséggel rendelkező szenvedés, az elviselhetetlen szenvedés kérdésének a tárgyalása. Rendszerint azt tekintjük elviselhetetlen szenvedésnek, amit a beteg annak érez, vagyis kritériuma szükségszerűen szubjektív, a beteg szubjektív szenvedés-érzete. Az elviselhetetlen szenvedés értelmezéstörténete ugyanakkor azt is elénk tárja, hogy annak jelentéstartománya, mi minősül elviselhetetlen szenvedésnek, egyre tágabb. Az elviselhetetlenül szenvedő beteg azt is érezheti, hogy a szenvedésének csupán azzal lehet számára elfogadható módon véget vetni, ha az életét valahogyan le lehet rövidíteni. Hollandiában és Belgiumban is az eutanázia igénybevételének egyik szükségszerű (de önmagában még nem elégséges) törvényi kritériuma az, hogy a beteg a szenvedését elviselhetetlennek érezze. Ennek a törvényes kritériumnak az értelmezése körül kialakult vita is hozzájárult ahhoz, hogy ezekben az országokban nagyon hosszú ideje intenzív párbeszéd folyik annak kérdéséről, mit jelent az elviselhetetlen szenvedés. Fontossá vált annak feltérképezése is, hogy ez a szenvedés milyen mértékben érinti a betegeket, a betegek hogyan élik meg a saját helyzetüket. 3. HOSPICE Nincs másik életvégi opció, amely kialakulását és értékszemléletét tekintve annyira szorosan kötődne egyetlen, sokak által rendkívül karizmatikusnak is tekintett személyhez, mint amennyire a modern hospice születése kötődik Cicely Saunders ápoló, egészségügyi szociális dolgozó és orvos munkásságához. Ez indokolja azt, hogy amodern hospice tárgyalását Cicely Saunders-nek a modern hospice mozgalmat megalapozó gondolataival, meglátásaival kezdjük. Ezt követi majd a palliatív gondozás korai meghatározásának az ismertetése, amely szorosan kapcsolódik Cicely Saunders szemléletmódjához. A fogalom mai jelentése valamelyest már eltávolodott az alapvetés néhány rög
