Page 99 [99]
V. Életvégi döntések az egészségügyi ellátás keretében . ! 97
2. A SZENVEDÉS
A szenvedés enyhítése
Az életvégi opciók tárgyalása során egyre inkább konszenzussá váló
etikai pillér az a szándék, amely a beteg szenvedését (Cassell 2004),
esetlegesen elviselhetetlennek érzett szenvedését kívánja enyhíteni.
A szenvedés szónak itt jelentősen tágabb a jelentése, mint a fájda¬
lomnak, a két szó korántsem egymás szinonimája. A szenvedés je¬
lentése nem szűkül le a hagyományos fájdalom-meghatározásra,
amely a fájdalom eredetét potenciális vagy aktuális szövetkárosodás¬
hoz kapcsolódó, vagy ahhoz hasonló élményhez köti (Raja et al.
2020). A szenvedés klasszikus módon fizikai, lelki, szociális és spiri¬
tuális/egzisztenciális dimenzióra való bontása bizonyos mértékig
mesterséges ugyan, mégis jól érzékelteti a hagyományos fájda¬
lom-definíció jelentős mértékű bővülését. A spirituális/egzisztenci¬
ális dimenzió már magában foglalja azt az értelmet is, melyet a beteg
a saját életének ad.
A szenvedésüket elviselhetetlennek érző embertársaink tudata
annak a kérdésnek a feltételéhez kell vezessen, hogy az egészségügyi
ellátórendszer, tágabban pedig a társadalom hogyan viszonyul az elyi¬
selhetetlen szenvedéssel élő betegtársainkhoz, milyen lehetőségeket
biztosít a számukra szenvedésük enyhítésére? Az a tény, hogy ilyen
betegek élnek közöttünk, válaszra késztet bennünket; minden egyes
hozzáállás egy lehetséges konkrét válasz.
Továbbá, minthogy tény, hogy az elviselhetetlen szenvedéssel élő,
életük végén járó betegek egy része explicit kérést is megfogalmaz
például eutanáziára vagy orvos által asszisztált öngyilkosságra, szük¬
séges átlátni az ellátórendszer különböző szintjeinek és helyszíneinek
a konkrét válaszát is ezekre a kérésekre.
A válaszlehetőségeinket illető átláthatóság, a helyzetet feltáró mun¬
ka és a helyzet világos prezentációja az életük végén akár elviselhe¬
tetlen módon szenvedő embertársainkkal való bánásmódjainkról,
valamint az őket ellátó és az őket körülvevő személyek nehézségeiről,
a számukra is nyújtható segítség különböző formáiról folytatható
érdemi párbeszéd egyik lényegi feltétele.