Page 82 [82]
80 / NEMESLÁSZLÓ
A filozófiai és vallási hagyomány a meghalás példaképeit tárta az em¬
berek elé Szókratész, Seneca, Jézus vagy a mártírok képében. A hal¬
doklás folyamatának meghatározott mintái és keretei voltak. Lehet-e
beszélni olyan bioetikáról, amely nem az egészségügyi szakemberek¬
nek, hanem direkt módon a pácienseknek, adott esetben a haldokló
betegeknek szól? Feltámasztható-e az antik filozófiai hagyomány,
amely a haldokláshoz erkölcsi útmutatást nyújtott, kialakítható-e egy
korszerű ars moriendi gyakorlat, nem vallási elvekre támaszkodva?
A gyakorlati filozófia ma újra lehetőséget igyekszik kínálni az embe¬
reknek arra, hogy az életükben filozófiai elveket és gyakorlatokat
alkalmazzanak. A sztoikus filozófia és más filozófiai irányzatok belá¬
tásai az életvégi döntéseinkben is segítségül szolgálhatnak.
Válasszuk-e az eutanáziát?
Talán furcsa kérdés, pedig voltaképpen mindannak az összefoglalása
és mércéje, ami az eddigiekben előkerült. Jellemző módon az euta¬
náziára hajlamosak vagyunk úgy gondolni akár filozófusként, bio¬
etikusként, orvosként, jogászként, állampolgárként is, mint ami má¬
sokat érint, hiszen ők vannak abban a helyzetben, hogy ilyen döntést
kell hozniuk. A kérdés azonban leginkább mégis az, hogy ha mi
magunk ilyen helyzetbe kerülnénk, és lenne lehetőségünk a döntés¬
re, vajon milyen szempontok alapján hoznánk meg a végső dönté¬
sünket? A pillanatnyi érzéseinkre alapozzuk, vagy gondoljuk át ala¬
posan? Egyedül vagy másokkal konzultálva hozzuk meg a döntést?
Ha ez utóbbi mellett döntünk, ki a megfelelö forräsaa gondolatoknak
- az orvos, a pszichológus, a pap, vagy a barátaink, a családtagjaink,
netán a filozófus?
Alkalmas-e a filozófia arra, hogy az élete végével szembe néző,
haldokló beteg abból merítsen gondolati forrásokat? Van-e a mai
filozófiának komoly ambíciója a halál kérdéseinek komolyan vételé¬
re oly módon, hogy az eredményei alkalmasak legyenek a filozófiához
forduló egyén életében szerepet játszani? Ebben a vonatkozásban
egyaránt gondolhatunk a kontinentális filozófiai hagyományokra (pl.
fenomenológia, egzisztencializmus), az analitikus hagyományból