Page 78 [78]
76 / NEMESLÁSZLÓ
jutnunk, hogy jobb lett volna meg sem születnünk, illetve jobb lenne
nem hozzájárulni további szenvedésre ítélt emberek világra jövetelé¬
hez. Érdemes ízlelgetni ezt a provokatív, ám a filozófia történetében
többször felbukkanó gondolatot: jobb lett volna nekem, ha meg sem
születek. A mi kérdésünk persze nem ez, hanem az eutanázia filozó¬
fiai elfogadhatösäga. Mostanra világossá válhatott, hogy ha a meg
sem születés alternatíváját értelmezhetetlennek tartjuk, akkor azzal
a lehetőséggel kapcsolatban is komoly elméleti problémával nézünk
szembe, amikor azt állítjuk, hogy egy súlyos beteg ember számára
jobb lenne halottnak lenni - akár ő maga gondolja így, akár mások.
E megfontolások fényében lehet-e racionális döntés az öngyilkosság
vagy az orvos-asszisztált halál, eutanázia választása?
A kegyes halál kérdésére áttérve, a kérdés az, hogy egy személy
megölése kárt okoz-e neki vagy netán hasznot. Nyilvánvalóan kárt
okoz valakinek, ha fájdalmat, szenvedést okozunk. Kevésbé nyilván¬
való, hogy ha úgy ölünk meg egy embert (vagy állatot), hogy az nem
okoz számára fájdalmat, szenvedést, fel sem fogja azt, akkor is kárt
okozunk-e neki. A halál mai (angolszász) filozófiáján belül az egyik
központi kérdés, hogy a halál okozása kárt okoz-e, illetve ha igen,
amit általános etikai intuícióink erősítenek, pontosan milyen érte¬
lemben. Nagyon erős erkölcsi meggyőződésünk, hogy a gyilkosság,
függetlenül attól, hogy okoz-e fájdalmat és szenvedést vagy nem, kárt
okoz, mivel az élet értékes, élni jobb, mint halottnak lenni, így a
gyilkosság bűn.
A filozófus Philippa Foot (1977) az eutanáziáról írt cikkében egy
bizarr példát említ. A kínzások és kivégzések sötét történetében szá¬
mos olyan eljárást találunk, amelyek célja a szenvedés elodázása volt,
büntetési, elrettentő célzattal. Felidézhetjük a keresztre feszítés, a
karóba húzás vagy az elnyújtott máglyahalál gyakorlatait. Az így bün¬
tetett szerencsétlen emberek még hosszú órákig, akár napokig szen¬
vedtek a haláluk előtt. Akkor is egyetértettek az emberek abban (ahogy
mais), hogy a gyors kivégzés kegyesebb halálnem lett volna az elítél¬
tek számára, pont ezt a kegyelmet nem akarták megadni a számukra.
Elterjedt gyakorlat volt az így szenvedő emberek kegyes halálba se¬
gítése is. A múlt kegyetlen kínzási módjai rámutatnak arra, hogy az
élet egyszerű meghosszabbítása önmagában nem elfogadható általá¬