Page 78 [78]
OCR
76 / NEMESLÁSZLÓ jutnunk, hogy jobb lett volna meg sem születnünk, illetve jobb lenne nem hozzájárulni további szenvedésre ítélt emberek világra jöveteléhez. Érdemes ízlelgetni ezt a provokatív, ám a filozófia történetében többször felbukkanó gondolatot: jobb lett volna nekem, ha meg sem születek. A mi kérdésünk persze nem ez, hanem az eutanázia filozófiai elfogadhatösäga. Mostanra világossá válhatott, hogy ha a meg sem születés alternatíváját értelmezhetetlennek tartjuk, akkor azzal a lehetőséggel kapcsolatban is komoly elméleti problémával nézünk szembe, amikor azt állítjuk, hogy egy súlyos beteg ember számára jobb lenne halottnak lenni - akár ő maga gondolja így, akár mások. E megfontolások fényében lehet-e racionális döntés az öngyilkosság vagy az orvos-asszisztált halál, eutanázia választása? A kegyes halál kérdésére áttérve, a kérdés az, hogy egy személy megölése kárt okoz-e neki vagy netán hasznot. Nyilvánvalóan kárt okoz valakinek, ha fájdalmat, szenvedést okozunk. Kevésbé nyilvánvaló, hogy ha úgy ölünk meg egy embert (vagy állatot), hogy az nem okoz számára fájdalmat, szenvedést, fel sem fogja azt, akkor is kárt okozunk-e neki. A halál mai (angolszász) filozófiáján belül az egyik központi kérdés, hogy a halál okozása kárt okoz-e, illetve ha igen, amit általános etikai intuícióink erősítenek, pontosan milyen értelemben. Nagyon erős erkölcsi meggyőződésünk, hogy a gyilkosság, függetlenül attól, hogy okoz-e fájdalmat és szenvedést vagy nem, kárt okoz, mivel az élet értékes, élni jobb, mint halottnak lenni, így a gyilkosság bűn. A filozófus Philippa Foot (1977) az eutanáziáról írt cikkében egy bizarr példát említ. A kínzások és kivégzések sötét történetében számos olyan eljárást találunk, amelyek célja a szenvedés elodázása volt, büntetési, elrettentő célzattal. Felidézhetjük a keresztre feszítés, a karóba húzás vagy az elnyújtott máglyahalál gyakorlatait. Az így büntetett szerencsétlen emberek még hosszú órákig, akár napokig szenvedtek a haláluk előtt. Akkor is egyetértettek az emberek abban (ahogy mais), hogy a gyors kivégzés kegyesebb halálnem lett volna az elítéltek számára, pont ezt a kegyelmet nem akarták megadni a számukra. Elterjedt gyakorlat volt az így szenvedő emberek kegyes halálba segítése is. A múlt kegyetlen kínzási módjai rámutatnak arra, hogy az élet egyszerű meghosszabbítása önmagában nem elfogadható általá
