Page 64 [64]
62 / NEMESLÁSZLÓ
és intézményes szempontjai, az organizmusok biológiai működése
és ennek megszűnte vizsgálhatók tudományos (empirikus) módsze¬
rekkel, az azonban, hogy mi történik velünk a halálunk után, nem
tartozik az így kutatható jelenségek körébe. Talán azt gondoljuk, hogy
ez a nézet mindenki magánügye, szabadon eldöntheti, hogy mit gon¬
dol arról, hogy mi lesz vele, van-e halálon túli élet, mennyország és
pokol, van-e isten, lehetséges-e a lélekvándorlás, egyáltalán van-e
halhatatlan lelkünk, ami túléli a testünket, stb. Ezzel összefüggésben
merülnek fel azok a kérdések, amelyek az élet értelmére és értékére,
a méltóságra, az életminőségre és egyéb egzisztenciális értékítéletek¬
re vonatkoznak.
Ezek lelkiismereti kérdések, halljuk gyakran. Ezzel talán arra uta¬
lunk, hogy magánjellegű nézetek, azaz mindenki egyedül, mások
nézeteitől függetlenül alakíthatja ki az álláspontját. A lelkiismeret
furcsa kifejezés, arra is utal, hogy valójában nem vagyunk racionáli¬
sak, nem szükséges igazolás sem az alapvető nézeteinkhez, elegendő
valami furcsa belső sugallatra hivatkozni, mint ami fölött nincs iga¬
zi ellenőrzésünk. A másik gyakran előforduló kifejezés a világnézet.
Mint világnézeti szabadság, ami a magánélet szabadságának fontos
eleme. Az, hogy mit gondolok például az élet és a halál, az isten és a
túlvilág kérdéseiről, vagy a lélek természetéről, alapvetően magánügy.
Ez azonban ebben a formában elég pontatlan fogalmazás. Ugyanis
nem ugyanaz mindenki véleményét szabadságának zálogaként elfo¬
gadni, mint elfogadni, hogy az adott személyes vélemény egy komp¬
lett világnézet része. Ha például elfogadom egy másik ember vélemé¬
nyét, mint világnézetének részét és eredményét, mondjuk egy
keresztény, egy muszlim, egy buddhista vagy egy szekuláris huma¬
nista nézetét, és ebből fakadó életvégi döntését, akkor feltételeznem
kell, hogy az a nézete egy racionálisan felépített érvrendszerből fakad,
mégpedig olyan módon, ami nyilvánosan ellenőrizhető.
Vannak továbbá, akik szerint az életvégi döntések alapvetően nem
szólnak másról, mint az aktuális érzésekről. Arról, hogy egy adott
személy hogyan érzi magát, mekkora fájdalmai vannak, mennyire
szenved, milyen a megélt életminősége, mennyire aggódik. E megkö¬
zelítés szerint indokolatlan a döntésekben olyan tényezőkre hivatkoz¬
ni, mint a lelkiismeret vagy a világnézet, elegendő a szubjektív tapasz¬