Page 37 [37]
OCR
III. Az emberi méltóság tisztelete és az életvegi döntések \ 35 kében végrehajtott további magatartásmódok esetén kerüljük az eutanázia kifejezést és nem önkéntes halálba segítésről, életfenntartó és életmentő kezelések visszautasításáról, továbbá az akaratnyilvánításra képtelen betegek életfenntartó és életmentő kezelésének megvonásáról beszélünk, illetve az orvos által asszisztált öngyilkosság fogalmát is használjuk. 2. AZ EMBERI ÉLET SZENTSÉGÉNEK KÜLÖNBÖZŐ ÉRTELMEZÉSEI Az életvégi döntések kapcsán gyakran állítják szembe az életszentség elvét az életminőség elvével. Aki az előbbit képviseli (pl. egy keresztény ember), úgy gondolja, hogy az élet szent és sérthetetlen, bármilyen szenvedéseket él át az egyén, nem választhatja az öngyilkosságot, illetve nem kérhet segítséget élete kioltásához. Aki viszont az életminőség elve alapján gondolkodik, úgy véli, hogy az élet nem önmagában értékes, ha a szenvedések felülmúlják az örömöt, az egyén választhatja az öngyilkosságot és kérhet segítséget élete befejezéséhez (Kovács 1999, 401-403). A sztoikusok azt vallották, hogy megengedhető az öngyilkosság akkor, ha az élet már nem élhető emberhez méltó módon. A sorscsapásokat, a fájdalmat ugyan bátran kell viselnünk, hiszen nem az számít, hogy mi történik velünk, hanem hogy erényesen viszonyulunk-e ahhoz. Viszont, ha azember már senkinek nem lehet hasznára, vagy már csak a fájdalommal tudna törődni, akkor elfogadható, ha a halált választja, írja Seneca is (Seneca 2002b, 490-491). Az említett két elvvel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy aki az életminőség elve alapján gondolkodik, ugyanúgy szentnek tarthatja az életet, csak éppen mást ért annak szentsége alatt. Ronald Dworkin rámutat, hogy a bioetikai viták arra vezethetők vissza, hogy az emberek különböző módon értelmezik az élet szentségének a fogalmát. Dworkin szerint az önérték kifejezés azt jelenti, hogy valaminek az értékes volta nem függ a haszontól, az élvezettől, a kedvező állapottól, amelyet köszönhetünk neki. Egy dolog kétféle módon lehet önmagában értékes: vagy úgy, hogy minél több van belőle, annál jobb lesz a világ (pl. az emberi tudás), vagy úgy, hogy mennyiségi szaporítása nem teszi a világ állapotát jobbá, de egyszer
