Page 25 [25]
II. A halál néhány fontosabb filozófiai értelmezése \ 23
komolyan viszonyul a halálhoz, az valóban a saját sorsaként gondol¬
ja el a halált és ez alapján alakítja az életét. Megérti, hogy a halállal
mindennek vége, tisztában van a halál döntő jellegével, lényegi meg¬
magyarázhatatlanságával, meghatározhatatlanságával (Kierkegaard
2001, 272-303 ).
A saját élet kialakítását lehetetlenné teszi a halálfélelem, ahogy az
is, ha a halálfélelem következtében a halál elfedésére törekszünk - ez
nyilvanvalöva valik Martin Heideggernek (1889-1976) a Lét és idő¬
ben kifejtett halálértelmezéséből. Itt azt olvashatjuk, hogy a jelenvaló¬
lét (Dasein) halálhoz viszonyuló létként (Sein zum Tode) ragadható
meg. A halál a jelenvalólét legsajátabb és vonatkozásnélküli lehető¬
sége, ami azt jelenti, hogy a halált a jelenvalólétnek mindenkor ma¬
gának kell magára venni, eloldódva a többi jelenvalóléthez fűződő
valamennyi vonatkozásától. A halál legvégső (tehát meghaladhatat¬
lan), továbbá bizonyos és meghatározatlan lehetőség, amely azt je¬
lenti, hogy a halál bármelyik pillanatban lehetséges (Heidegger 2001,
298-300). Heidegger megkülönbözteti a véghez viszonyuló minden¬
napi létet (az , akárki, , das Man" viszonyát a halálhoz, amely a fecse¬
gésben kimondott közfelfogásban konstituálódik) és a halálhoz vi¬
szonyuló tulajdonképpeni létet. Az előbbire a halál elfedése jellemző,
amikor az ember elhiteti magával, hogy a halál nem őt érinti, az
s akárkit" ragadja el, tisztában van ugyan a halál , empirikus" bizo¬
nyosságával, tud a halálról, csak éppen saját halálában bizonytalan:
„a halál bizonyosan eljő, de egyelőre még nem" (Heidegger 2001,
299-300). Az , akárki" halálhoz való viszonyára jellemző a halál elől
való menekülés vagy kitérés. A halálhoz viszonyuló tulajdonképpeni
léthez kapcsolódik Heideggernél a halálba való előrefutás (Vorlaufen)
fogalma, amely a legsajátabb, legvégső lenni tudás megértésének
lehetöseget jelenti (Heidegger 2001, 302-310). Heidegger rámutat,
hogy a jelenvalólét e magamegértéséhez szükségszerűen hozzätarto¬
zik a szorongás. Ezt a szorongást a halálhoz viszonyuló mindennapi
lét halálfélelembe fordítja át, majd ezt legyűrve nyilvánvalóvá válik
a szorongással szembeni gyávasága.
, Az akárki nem engedi, hogy bátran vállaljuk a haláltól való szorongást.
[...] Az akárki gondoskodik arról, hogy ez a szorongás egy bekövetkező