Page 24 [24]
22 / BARCSI TAMÁS
idea-tan, illetve a hinduizmus és a buddhizmus, de Schopenhauer
ezeket is kritizálja (a buddhizmust a legkevésbé), hiszen nem az egész
lélek, a megismerő lény, hanem csak az akarat elpusztíthatatlanságá¬
ról kell beszélnünk. A halál-esemény mint a szervezet működésének
megszűnése nem félelmetes, írja Schopenhauer, és olyan gondolato¬
kat is megfogalmaz, amelyeket az epikureusoknál, a sztoikusoknál,
illetve Montaigne-nél is olvashatunk: mivel a halál csak az eszméletet
érinti, ezért a halál csupán az a pillanat, amikor az eszmélet megszű¬
nik, ebben nincs semmi félelmetes, ezt az elalvás vagy az ájulás alap¬
jan ällithatjuk (Schopenhauer 2001, 211-267; Schopenhauer 2002,
337-350, 441-489).
Az egzisztencialfilozöfiai megközelitesekben válik nyilvánvalóvá,
hogy a halálhoz való viszonyulás meghatározó módon befolyásolja
azt, ahogy az életünket éljük. Soren Kierkegaard (1813-1855) szem¬
beállítja az önmegalkotásra képtelen esztétikai életstádiumban élő
embert az etikai életstádium Önmagát választásaival létrehozó em¬
berével, akinek a halál, az előbbivel ellentétben, nem csupán egy
külső esemény (az esztétikai és az etikai életstádiumról: Kierkegaard
2005). Egy sírnál című írásában a dán filozófus megkülönbözteti a
halál komoly gondolatát a halállal kapcsolatos , tréfával. Az utóbbihoz
tartozik a halál minden olyan szemlélése, amelyben a szemlélő ön¬
magát nem gondolja együtt a halállal. Kierkegaard ebben a vonatko¬
zásban említi többek között az epikureus felfogást, tehát ha azt állít¬
juk, hogy a halál nem tartozik ránk, de tréfa az is, amikor az ember
úgy gondol a halálra, mint ami az emberi nem sorsa és nem pedig az
öve. Trefa a hirtelen halálra mint szerencsére tekinteni (ez főként a
modern emberre jellemző), illetve általában a halálra mint a legna¬
gyobb szerencsére vagy szerencsétlenségre gondolni. Tréfanak te¬
kinthető vágyni a halálra, alvásként meghatározni azt, egy olyan ál¬
lapotként, ahol végre nyugalomban leszünk, mivel ez az élettől való
félelem jele. Kérdés persze — tehetjük hozzá -, hogy vajon mennyire
vádolható az élettől való félelemmel Szókratész? Esetében megvolt
az oka, hogy miért nem szökött meg a börtönből: a Jónak megfelelő
cselekvés, amelytől a halál sem térítheti el. Kierkegaard szerint elve¬
tendő továbbá az érzéki ember gyáva életvágya is, akivel a halál azt
mondatja: , együnk, igyunk, holnap úgyis meg kell halnunk" Aki