Oldal 53 [53]
2.7. A szexuális funkciók élethosszig tartó megőrzésének normalizacidja \ 51
értékeinek normalizációjából következő szorongás, az öregedés és a
szexualitás összeegyeztetésével együtt járó frusztrációk, és egyéb eg¬
zisztenciális értelemben jelentős kihívások (házassági problémák,
munkahelyi nehézségek, veszteség stb.).
2.8. TERÁPIÁS LEHETŐSÉGEK A XX. SZÁZAD VÉGÉN
Az 1990-es évekre az erektilis diszfunkció fogalma és alapvetően
orvosi illetékessége nemcsak orvosszakmai berkeken belül vált is¬
mertté, hanem a köztudatba is átszivárgott. Általánossá lett az a fel¬
fogás, miszerint voltaképpen minden negyvenedik életévét betöltött
férfi veszélyeztetett, és a kor előrehaladtával legalább akkora eséllyel
alakul ki nála a szexuális diszfunkció, mint amekkora eséllyel elke¬
rüli azt. A zavar előfordulási gyakoriságáról az elvárt tudományos
módszertannak megfelelő statisztikák azonban sokáig nem készültek.
Egy 2016-os vizsgálat szerint a probléma mintegy 12 millió, 40-79
éves kor között lévő, az Egyesült Államokban élő férfit érint (Rew —
Heidelbaugh 2016).
Az erektilis diszfunkcióval foglalkozó tanulmányok zöme a téma
élettudományos vonatkozásaival kapcsolatos: az orvostudományi
kutatások nagy hangsúlyt fektetnek az erekciós problémák fiziológi¬
ai háttértényezőinek pontosabb megértésére, az állapotból fakadó
tünetek mérséklésére, valamint az erektilis diszfunkciéval gyakran
kapcsolatban álló társbetegségek azonosítására. Uralkodónak mond¬
ható tehát a betegség leírásának naturalista, orvosi modellje. Bár a
patogenezist részletező publikációkban felsorolt organikus okok (szív¬
és érrendszeri megbetegedések, diabetes mellitus, hyperlipidaemia,
magas vérnyomás, metabolikus szindróma stb. ) mellett szinte kivétel
nélkül megjelennek szociokulturális komponensek is, ezek a legtöbb
esetben a főszövegekben megmagyarázatlanul és marginálisan sze¬
repelnek. Rastrelli elsősorban a negyvenedik életévnél fiatalabb férfi¬
populáció patogenetikus komponenseit vette górcső alá. Miként az
erektilis diszfunkció történetében igazán hosszú periódust ölelt fel a
feltételezés, miszerint a probléma pszichológiai vonatkozású, így
Rastrelli feltételezte, hogy az organikus esetek mellett a fiatal korosz¬