Oldal 53 [53]
OCR
2.7. A szexuális funkciók élethosszig tartó megőrzésének normalizacidja \ 51 értékeinek normalizációjából következő szorongás, az öregedés és a szexualitás összeegyeztetésével együtt járó frusztrációk, és egyéb egzisztenciális értelemben jelentős kihívások (házassági problémák, munkahelyi nehézségek, veszteség stb.). 2.8. TERÁPIÁS LEHETŐSÉGEK A XX. SZÁZAD VÉGÉN Az 1990-es évekre az erektilis diszfunkció fogalma és alapvetően orvosi illetékessége nemcsak orvosszakmai berkeken belül vált ismertté, hanem a köztudatba is átszivárgott. Általánossá lett az a felfogás, miszerint voltaképpen minden negyvenedik életévét betöltött férfi veszélyeztetett, és a kor előrehaladtával legalább akkora eséllyel alakul ki nála a szexuális diszfunkció, mint amekkora eséllyel elkerüli azt. A zavar előfordulási gyakoriságáról az elvárt tudományos módszertannak megfelelő statisztikák azonban sokáig nem készültek. Egy 2016-os vizsgálat szerint a probléma mintegy 12 millió, 40-79 éves kor között lévő, az Egyesült Államokban élő férfit érint (Rew — Heidelbaugh 2016). Az erektilis diszfunkcióval foglalkozó tanulmányok zöme a téma élettudományos vonatkozásaival kapcsolatos: az orvostudományi kutatások nagy hangsúlyt fektetnek az erekciós problémák fiziológiai háttértényezőinek pontosabb megértésére, az állapotból fakadó tünetek mérséklésére, valamint az erektilis diszfunkciéval gyakran kapcsolatban álló társbetegségek azonosítására. Uralkodónak mondható tehát a betegség leírásának naturalista, orvosi modellje. Bár a patogenezist részletező publikációkban felsorolt organikus okok (szívés érrendszeri megbetegedések, diabetes mellitus, hyperlipidaemia, magas vérnyomás, metabolikus szindróma stb. ) mellett szinte kivétel nélkül megjelennek szociokulturális komponensek is, ezek a legtöbb esetben a főszövegekben megmagyarázatlanul és marginálisan szerepelnek. Rastrelli elsősorban a negyvenedik életévnél fiatalabb férfipopuláció patogenetikus komponenseit vette górcső alá. Miként az erektilis diszfunkció történetében igazán hosszú periódust ölelt fel a feltételezés, miszerint a probléma pszichológiai vonatkozású, így Rastrelli feltételezte, hogy az organikus esetek mellett a fiatal korosz
