Page 26 [26]
24 / 2. A FÉRFIAK BIOLÓGIAI ÉS SZEXUÁLIS SAJÁTOSSÁGAINAK MEDIKALIZÁCIÓJA...
felügyeleti lehetőségek miatt feltételezték, hogy ezeken a helyeken
könnyebben kibontakozhatnak a gyönyör élvezeti móduszait perver¬
zióként megkonstruált szexuális másságok, amelyek paradoxnak tűnő
módon a hatalom éltetőiként is szolgáltak. Ezért hangsúlyozza Fou¬
cault, hogy a gyönyör és a hatalom voltaképpen egymást kergetve
erősítik fel egymást. A normalizáció során kijelölt normális társadal¬
mi struktúra életben tartásának alapfeltétele az abnormális univer¬
zummal szemben konstruált , ördögűző" önigazolás.
Foucault-nak a szexualitás archeológiája által feltárt hatalomértel¬
mezése számunkra tehát azért különösen fontos, mert rámutat, hogy
összességében téves az a koncepció, mely a modern ipari társadalmak
represszív attitűdjét, szemérmes, tabuizáló hallgatásként állítja be.
A hatalom saját érdekéből hozzájárult a szexuális patológiák genea¬
lógiájához. Érdeke tehát nem a , szexuális perverziók" eltüntetése,
hanem folytonos aktuálissá tétele volt.
A XX. század pszichoanalitikus mozgalma bizonyos tekintetben
mégis fordulatot hozott a maszturbáció patologizáló narratívájában.
Többek között Sigmund Freud pszichoszexuális fejlődéselmélete is
hozzájárult az önkielégítés demedikalizációjához annak szorgalmazá¬
sa által, hogy az orvosi diszkurzív kereteket, vagyis a szomatizációt egy
integratívabb, pszichologizáló nyelvi eszköztár vegye át. Ennek része¬
ként a maszturbáció igen fontos eszközként jelenik meg, amely Freud
értelmezésében a felnőtté válás során elősegíti a reprodukciós célok
interiorizációját (belsővé tételét), végső soron pedig a pszichoszexuá¬
lis fejlődés révén hozzájárul a heteroszexualitás normalizációjához is.
A demedikalizáció zárófejezetei között tartják számon Alfred Kinsley
két kötetét is, amelyek az 1950-es években szembementek Freud azon
tézisével, miszerint az önkielégítés felnőttkori előfordulása a szexuális
fejlődés befejeztével megszűnik. Szegedi kiemeli, hogy a maszturbá¬
ciót medikalizáló narratíváknak végérvényesen csak a hetvenes évek
ellenkulturális mozgalmai vetettek véget azáltal, hogy , leszbikus és
meleg, illetve feminista szerzők politikai üggyé tették az önkielégítést,
ami különféle (kiváltképp a klitorális) orgazmusok és az élvezet felsza¬
badításáról szólt. A saját magamnak ajándékba adott élvezet, a bűntu¬
dat nélküli, a nyilvánosság által is elfogadott orgazmus az autonóm
politikai szubjektum szinonimájává vált" (Szegedi 2016, 36).