2.3. A maszturbäciö medikalizäciöja &s demedikalizäciöja \ 23
tológiai alapsajátossága (minden igyekezetük ellenére is) a radikális
téridőbeliség, amivel magyarázhatjuk a hatalmi diskurzusok cseré¬
lődését is (pl. a maszturbáció lelkipásztori ellenőrzésének irányából
az orvosiba való átfordulást).
(c) A Foucault által bemutatott hatalmi stratégia meghaladja a
klasszikus polimorf felügyeleti stratégiákat, amelyeknek jogi és egy¬
házi kánonra épülő tilalmai a hálószoba és a gyóntatófülke négy fala
közé kényszerítették a szexualitást. A modern hatalom szerteágazó
diszkurzív térben vallat, és a beszédre való ösztönzés a perverzió
medikalizációja által hozzájárult a kontroll diffúz, vagyis több szek¬
torban (pedagógia, orvostudomány, pszichológia) működő elmélyí¬
téséhez. A beszéltetés által kijelölhetővé váltak a normalitás (egészség)
és abnormalitás (betegség) referenciapontjai. Ennek térbeli nukleusza
maga az új hatalmi igényeknek megfelelően normalizált polgári csa¬
lád lett, amelyet Foucault az élvezet és a hatalom bonyolult, de jól
formálható hálózataként az alábbi módon jellemez:
, [Elbben az erősen tagolt hálóban át lehet alakítani a háló különféle
csomópontjai közti viszonyokat. A gyerekek és felnőttek elválasztása
egymástól, a szülői szoba és a gyerekszoba szembeállítása, [...] a fiúk és
a lányok viszonylagos elkülönítése, [...] a növekvő érdeklődés a gyermek¬
kori szexualitás iránt, az önkielégítés feltételezett veszélyei, apubertáskor
újonnan felfedezett jelentősége. [...] a titkok és könnyek, a cselédek egy¬
szerre felértékelt és rettegett jelenléte..." (Foucault 1999, 49).
Az otthon mint biztonságot és egészséges testi-lelki környezetet adó
helyszín egyben optimális gyermekfelügyeleti tér is volt. A XIX. szá¬
zad közepén ez a , szentély" a külső tér számos apokrifnak mondha¬
tó rítusa és démonja által rövid idő leforgása alatt veszélybe került.
A hatalom narratívájában az otthontól való távolság immanens meg¬
jelenítője lett a szexualitás elvadulásának, és - Foucault terminoló¬
giáját használva — a szexuális túltelítettség lehetőségének. A norma¬
lizált szexuális környezetnek (domesztikált) térbeli, szokásbeli és
hierarchikus struktúrája köszönőviszonyban sem volt a szétforgácso¬
lódott, a modernitás többé-kevésbé új társadalmi helyszínein (börtön,
kórterem, osztályterem stb.) megfigyelhető viszonyokkal. A limitált