Page 27 [27]
Oktatásfejlesztési innováció és hálózatépítés a magyarországi felsőoktatásban
e szint: nem vagy alig jelenik meg az oktatásfejlesztés: A világ több régiójában,
mint Ázsia vagy a Közel-Kelet egyes területei, Észak- és Közép-Afrika és Latin¬
Amerika, az oktatói fejlesztési programok alig léteznek. Csak néhány intéz¬
mény indított ilyen programot, de ezek aránya a területen nagyon alacsonynak
mondható.
e szint: az intézmények kisebb hányada rendelkezik oktatói fejlesztési program¬
mal, a részvétel önkéntes: Ide tartoznak olyan országok, mint Németország,
Thaiföld vagy éppen a terület szülőatyja, az Egyesült Államok, mely utóbbiban
az intézmények 35-4096-a rendelkezik oktatásfejlesztési programmal, de évente
az oktatók csupán mintegy 20-3596-a vesz részt ezeken.
e szint: szinte mindenhol elérhető programok, az új oktatóknak kötelező a rész¬
vétel: A brit nemzetközösség országaiban (Kanada, Anglia, Dél-Afrika stb.)
és Észak-Európa több országában (pl.: Hollandia) szinte minden egyetemen
van oktatói fejlesztési program, a részvétel pedig bizonyos mértékig kötelező,
például 175-200 órányi belső képzés van előírva az új professzori kinevezések
előterjesztéséhez.
e szint: a folyamatos oktatásfejlesztés elvárás minden oktatótól: Ez a szint jelen¬
leg még meglehetősen ritka, de Svédország jó példával jár elöl: a svédországi
Lund Egyetem Mérnöki Karának programja számos képzést kínál az okta¬
tók számára. Ezt egészíti ki egy pedagógiai akadémiai rendszer (Pedagogic
Academy), melybe pályázat útján lehet felvételt nyerni. A cél pedig kettős: (i)
a tanítás és tanulással kapcsolatos új módszerek bemutatása, és (ii) egy olyan
intézményi kultúra kialakítása, mely támogatja az oktatók aktív, formális és
informális keretek között folyó rendszeres pedagógiai tapasztalatcseréjét. Az
akadémiai tagság fizetésemeléssel jár a jelentkezés elfogadása után, de egyben
pénzügyi támogatást biztosít az érintett tanszékeknek is, így erősítve az egyéni
és a közösségi érdekek összehangolását. A fentiek eredményeképpen az oktatók
igen magas arányban, évente mintegy 8096-ban vesznek részt a fejlesztéseken,
melynek eredménye az oktatói munka minőségének folyamatos javulása, amit
a hallgatói értékelések is igazolnak.
Érdekes tehát, hogy bár a kezdeményezés terén az Egyesült Államok, Ausztrália és
Afrika rendelkezik a leghosszabb történeti háttérrel és tapasztalattal, Európa egyes or¬
szágai is fölzárkózni látszanak, sőt, bizonyos területeken úttörő módon járnak elöl.
A nemzetközi trendeket, némi késéssel ugyan, de követik a hazai folyamatok is: a fent
felsorolt szolgáltatások egyre nagyobb számban jelennek meg az egységek palettáján, az
idei év pedig két nagyobb együttműködési hálózat létrehozását is eredményezte, további
lokális és világszintű nemzetközi csatlakozási kezdeményezésekkel. Egyre több intéz¬
ményben jelenik meg az oktatásfejlesztés külön egység szintjén is, de az országos adato¬
kat tekintve a fenti besorolás szerint hazánk leginkább a 2. szintbe sorolható (vö. 2.2.2.
fejezet). Azonban lassanként megjelennek a példaértékű, akár a 4. szint sajátosságait is
részben felmutató intézményi kezdeményezések, kötelező oktatásfejlesztési elemekkel,