Page 26 [26]
Dringó-Horváth Ida
A korszakhoz kapcsolódóan hét ajánlást is megfogalmaztak a szerzők, melyek az ed¬
digi tapasztalatok alapján segíthetik a hatékonyság és eredményesség növelését (Beach
és mtsai., 2016, 7):
s Szakmai felkészítés és fejlesztés előmozdítása: Nagyobb figyelmet kell fordítani
az oktatásfejlesztő szakemberek képzésére és karrierútjuk támogatására.
+ A gyakorlat tudományos megalapozása: Törekedni kell arra, hogy naprakészek
maradjanak és a legfrissebb kutatási eredmények vezessék gyakorlati munká¬
jukat.
+ Az oktatäsfejlesztés látószögének kibővítése: Szorosan összhangban kell lenni
az intézményi küldetéssel, a stratégiai tervek integrált részévé válva.
s Az egyéni és intézményi igények összekapcsolása: Figyelembe kell venni mind
a résztvevők, mind az intézmények igényeit, és ezek között egyensúlyt kell
teremteni.
s A kontextus figyelembevétele: A fejlesztésnek illeszkednie kell az intézmény
kultúrájához és küldetéséhez, valamint a tanulók, oktatók és vezetők igénye¬
ihez.
s Az oktatók sokféleségének újragondolása: A programoknak figyelembe kell
venniük a résztvevők különböző szükségleteit, beleértve a karrierfázisokat, az
előmenetelt, a nemet, a kort, a nemzetiséget és egyéb változókat.
s Az oktatásfejlesztők körének kitágítása: Fontos az együttműködés és a közös¬
ségi munka, a központok munkatársai mellett más intézményi szereplők be¬
vonásával.
A hazai helyzet megállapításához érdemes röviden összevetni a fentieket a 2. feje¬
zetben bemutatott hazai kutatásokkal, mely alapján látható, hogy Magyarországon az
intézmények nagyobb hányada még nem rendelkezik oktatásfejlesztési egységgel, és a
működő egységek is jórészt a kialakulás fázisában vannak. Ennélfogva a fentiek jelentős
része nem, vagy csak mértékkel jelenik meg (pl. az oktatásfejlesztők szakmai fejlesztése,
az oktatók számtalan változóit figyelembe vevő képzéskínálat vagy a gyakorlat tudomá¬
nyos megalapozása).
A felsőoktatás-fejlesztési egységek jelenlegi főbb funkcióinak és tevékenységeinek
bemutatására Bodnár (2024) a nemzetközi gyakorlatot elemezte a OS World Univer¬
síty Rankings 2022 kiadványban megjelenő, első 25 helyezett egyetem egységeinek
honlapinformációi alapján. Eredményei azt mutatják, hogy leginkább 9 fő tevékenységi
terület nevezhető meg:
„pedagögiai fejlesztés, oktatástechnológiai támogatások, az értékelési módszerek
támogatása, szakmai és személyes támogatás (hospitálás, óralátogatás), kutatási, in¬
novációs projektek, képzési rendszerek és programok tervezésének támogatása, oktatói
rendezvények és konferenciák szervezése" (Bodnár, 2024, 212).
A történeti fejlődés és tevékenységi kör mellett fontos vizsgálati szempont a terület
megjelenésének hangsúlyossága a nemzeti szakpolitikákban és kapcsolódó stratégiai do¬
kumentumokban. A felsőoktatás-fejlesztő egységek jelenléte és súlya világszerte nagyon
változatos képet mutat. Neisler (2023) nemzeti szakpolitikai dokumentumok elemzése
révén az alábbi négy szintet határozza meg a területen:
+ 94e