Page 512 [512]
510 Fiiggelék
amolyan tiszta eseteket, amelyeket több generáción át kísért figyelemmel.
Mint kiderült, e családok tagjai többnyire a 17. században is Keszthelyen
laktak, s ezekből a törzsökös családokból a házas fiúk alig vándoroltak el.
Előbb az érintette hátrányosan ezt a csoportot, hogy a Festeticsek vissza¬
váltották az általuk bírt zálogföldeket, majd a második gazdasági vissza¬
eséssel, a századfordulón vett lendületet számuk csökkenése. Elsősorban
ők költöztek ki a szőlőhegyekre. A szerző tömören (és sajnos túlságosan is
röviden), a demográfiai, háztartásszerkezeti, vagyoni, sőt az anyagi kul¬
túrára is kitérő megjegyzésekkel jellemezte ezt a csoportot: a gazdák fiai
24-25 éves korukban nősültek, de közülük az örökösök még később, mert
ki kellett várniuk az apa halálát. I[dőlegesen gyakran előfordultak körükben
a többgenerációs háztartások. Házaik berendezése régies volt: megőrizték
a hagyományos, sarkos elrendezést és tároló bútorként a ládát.
Már megszokott módon a , gazdák" vizsgálatának második módjaként
mikrotörténelmi részletességű esettanulmányok sorát olvashattuk. Ezek
konkretizálják az általános megállapításokat; elevenné, az olvasó számára
elképzelhetővé és átélhetővé teszik ezeket. Talán ismét a befejezetlenségnek
tudható be, hogy itt csupán egyetlen család, a Rádi família történetével
találkozhatunk. A Rádi család kapcsán előkerül az öröklés és a vagyon
mellett a házasodás problémája, a tanulás és a migráció, a szőlőhegyi
kiköltözés, a hivatalviselés és a keresztkomaság. Másfelől viszont itt mesz¬
sze nem csupán illusztrációról van szó. Az esettanulmány nemcsak nagy
aprólékossággal kiegészítette, hanem finomította is az általános képet.
Rávilágított arra, hogy a modell által sugallt eleve elrendeltség helyett a
gazdacsaládok életét mennyi esetlegesség, demográfiai véletlen, sajátos ok
alakította. Kiderült, hogy milyen nagy szabadságfokkal rendelkeztek a
modell alá sorolt esetek.
Az előzőhöz képest a kézműveseket tárgyaló 13. fejezet már kevésbé
kidolgozott. Itt Benda Gyula már nem azt az eljárást követte, hogy többféle
forrás alapján egy tiszta esetekből álló csoportot határol le, s azután ezt
jellemzi. Sőt, nem is arra a harmadik rész végére kikristályosodó tanulságra
épített, hogy tudniillik a házassági és komasági kapcsolatok alapján nem
egy, hanem két markánsan különböző kézműves társadalmi csoport volt
Keszthelyen: a törzsökösök és a mobilabbak. Ehelyett — mintha ez korábban
készült volna el — a 13. fejezetben előbb az iparosok létszámával foglalkozott,
majd több szempontból jellemezte ezt a foglalkozási csoportot. Egészé¬
ben - nem csoda tehát, hogy tanulságként az adódott, hogy az iparossäg
megosztott és sokszínű volt. Mindamellett sok tekintetben megjelent, majd
kétosztatúságának tézise.