Page 511 [511]
Függelék 509
hívtak volna, mint a 18. században, a 19. században egyre inkább ugyan¬
azokat a keresztszülöket hivtäk minden gyermekükhöz. (Ez egyben arra
is pelda, hogy a kvantitativ vizsgälat nagyon fontos, nemcsak felveti a
problémát, hanem hipotézist is javasol: jelen esetben azt, hogy időközben
megváltozott a keresztszülőség társadalmi funkciója.) Emellett ugyanakkor
a keresztgyerek és keresztszülő kapcsolata is változáson ment keresztül:
méghozzá az igen gyenge kapcsolattól az erősebb kötődés irányába.
A komaság vizsgálata révén egymástól elváló kapcsolati hálók is kiraj¬
zolódtak. Már korábban szó esett arról, hogy a 18. században a birtokos
nemesek, megyei tisztviselők elkülönült társadalmat alkottak, majd eltűntük
után a 19. század elejétől az uradalmi tisztviselők képeztek hasonló kört.
A másik póluson hasonlóképp elkülönültek az uradalmi cselédek és közvetlen
iränyitöik. A kezmüves-kereskedö-szolgältatö csoport fedte le a kisvárosi
népesség többségét. A szőlőműves és gazdacsaládok az 1830-as évektől
kezdtek önálló szőlőhegyi társadalommá szerveződni, s ennek a folyama¬
tnak a részeként lettek közülük egyre többen keresztszülők. De egyfelől
ezek a hálók inkább csomópontokat jelentettek a kavargásban, másfelől
az időbeni változások is markánsnak tűntek.
A harmadik rész zárófejezetéből kiderül, hogy a társadalmi kapcso¬
latrendszerek elemzésével néhány csoport körvonalazódik a keszthelyi
társadalomban: az elit (amelynek két , társasága? váltotta egymást a
századforduló éveiben), az uradalomban alkalmazottak, a legnagyobb
kezmüves-kereskedö-szolgältatö csoport, valamint a gazdacsaládok és
a szőlőművesek. Ismét más, s immár az utolsó szemszögből vizsgálva a
keszthelyi társadalmat, a könyv utolsó részében a szerző arra tett kísér¬
letet, hogy ezeket — tehát már nem egy-egy külsődleges szempont alapján
megkonstruált, hanem a házassági-komasági kapcsolatok által mintegy
magától kirajzolódó csoportot - jellemezze. ( Jóllehet láttuk az imént, s erről
most sem szabad megfeledkeznünk, hogy egy ilyen csoport lehatárolásában
is mennyi történészi önkényesség rejlik — de illúzió hinni, hogy ettől teljesen
megszabadulhatunk.)
A negyedik rész (Társadalmi csoportok) sajnálatos módon torzó maradt: ezt
a szerző nem fejezte be sem a disszertáció beadásakor, sem azt követően.
Egyes fejezetek meglepően rövidek, mások nyilvánvalóan befejezetlenek.
Ráadásul a könyv konklúzióit levonni hivatott fejezet is hiányzik.
A 12. fejezetben (A vesztesek — a mezővárosi gazdák) Benda Gyula először
egy 171 háztartásfőből álló sokaságot választott ki a 18. század elejéről,