OCR
170 konsägi front” vizsgälatäval a mikrotörtenet is üjat hozott.” Nem lehet feladatunk mindennek a gazdag történeti irodalomnak áttekintése, egyfelől mert meghaladja kompetenciánkat, másfelől pedig mert itt csak röviden foglalkozunk a problémával. Elsősorban a háztartások jellegét, a háztartásképződés néhány jellemvonását mutatjuk be, hogy a későbbiekben képünk legyen az alapvető vizsgálati sejt összetételéről, jellegéről és változásáról. Elsőként a 18. század második harmadában nézzük meg a háztartások nagyságát és összetételét a lélekösszeírások segítségével. Módszertanilag a Peter Laslett által kialakított tipológiából indulunk ki." Keszthelyen, láttuk, három időmetszetből áll rendelkezésünkre canonica visitatio, illetve lélekösszeírás. Az első, 1745—1748. évi keresztmetszet névsorai családokat (azok közül is csak azokat, amelyeket teljesnek nevezünk, tehát házaspárok alkotják) sorolnak fel, így ezekben az esetekben háztartást vizsgálni nem tudunk. A háztartás szerkezete szempontjából a legjobbnak látszó forrás az 1757. évi vizitáció lélekösszeírása: a háztartásfőhöz való viszonyt mindenkor feltűntetik. Ez azonban hiányos, és névanyagát tekintve megbízhatatlan." Ezenkívül megállapítható, hogy az összeíró a háztartásfő szűkebb családján kívüli személyeket szolgának, legénynek és lakónak vette, tehát a szülő vagy házas gyerek is inguilinusként jelenik meg, azaz a rokonnal élő és többcsaládos háztartások felismerhetetlenek. 1757-ben ennek következtében az összeírás szerint a nukleáris család dominanciája kizárólagos. 3 Elsősorban Giovanni Levi munkásságára gondolunk (Levi, Giovanni 2001), mellette David Sabean Neckarhausen németországi falura vonatkozó két kötetét kell kiemelnünk (Sabean, David 1990). :§ Forrásként a püspöki látogatások alkalmával készült lélekösszeírásokat használtuk, ezeket kiadta Ördög Ferenc 1991-1998. A keszthelyi adatok részletes ismertetését és kritikai elemzését lásd Benda Gyula 1998. ° Laslett, Peter 1972. Magyar nyelvű ismertetését adja többek között Andorka Rudolf 1975. 6 Vö. Népességtörténeti fejezet, valamint részletesen Benda Gyula 1998.