keztetve 3000-3750 között mozoghatott a teljes népesség nagysága.
Az adójegyzékek háztartásszámát felszorozva is legalább 2655 fő
élhetett a városban és a jobbágyfaluban. Tehát 500 főtől 1500-ig
számíthatjuk a hiányt (a jelentős kimaradást a családrekonstrukció és
az adójegyzékek névanyagának elemzése is igazolja). A fent ismertetett
kimaradások mellett az eltérést a csecsemők (a demográfia kifejezé¬
sével 0 évesek) hiánya okozza, amit az anyakönyvvel való összevetés
világosan megmutat. Szórványosan kimaradtak adózó háztartások
is a lelkek lajstromából, s a malmokban, esetleg a szőlőhegyen és a
fenéki révnél lakók elmaradása is valószínűsíthető.
1757-ben újból részletesen számba vették a keszthelyi lelkeket.
A püspöki látogatás jelentése szerint 3089 lelket számláltak meg,
a név szerinti felsorolás azonban csak 2578 nevet tartalmaz. Az
összeírás megadja az életkort és a család-, illetve háztartásfőhöz
való viszonyt is. Így látható, hogy ekkor a szolgák, inasok, legények
nem maradtak ki. Hasonlóan összeírták Fenékpuszta és a malmok
lakosait. Viszont az összeírás névanyaga erősen romlott (jellegzetes
helybeli családnevek torzulnak el, számos keresztnév elíródik), s
az egy évvel későbbi adóösszeíráshoz képest is sok teljes háztartás
hiányzik. Az életkorok pedig az anyakönyvekkel való összevetés
után egyszerűen légből kapottnak minősíthetők. Ha az 1757-ben
megjelenő két lélekszámot megint a születések, illetve az adózó ház¬
tartások száma alapján készült becsléssel vetjük össze, ez az összeírás
is igen alulbecsüli a népességet. Az 1758. évi adójegyzék szerint a
katolikus népesség legalább 3100 főre becsülhető, a születések alap¬
ján pedig 3420-4275 között mozoghatott a lélekszám.