Page 41 [41]
Zsellérek, jobbágyok 39
nos; Kiss Márton. Két eskütt bejjaval vagyon a Tanács, Szalai
Páll és Parragb Joseff belett ezek candidaltottak: Boronyai Joseff,
Puli János."? Ez a feljegyzés megerősíti azt az esküdtnévsorok ta¬
nulmányozásából levont tapasztalatot, hogy minden évben nem újí¬
tották meg a teljes tanácsot, hanem csak a kimaradt esküdtek he¬
lyére választottak újakat.
A bírák és esküdtek névsorát egyrészt az általuk aláírt végrende¬
letek, hagyatéki összeírások, más hivatalos okmányok segítségével
állítottuk össze, másrészt a számadások s végül az 1835-től fenn¬
maradt városi jegyzőkönyvek alapján. A névsor sajnos egyelőre
nem teljes, de így is megvizsgálhatjuk, kik igazgatták vagy kép¬
viselték különböző időpontokban a várost (vö. FÜGGELÉK XXVI.
és XXVIII. TÁBLA).
1740 és 1848 között 28 olyan keszthelyi lakos nevét ismerjük, akit
egyszer vagy többször megválasztottak bírónak. Közülük 20 iparos
volt, 1 kereskedő. Gazdálkodásból élt 5, de közülük 1 halász céhtag
volt. Rendhagyónak tűnik Horváth Ignác uradalmi inspektor és egy
(egyébként igásállat után is adózó) uradalmi kancellista is. Az ismert
foglalkozások igen változatosak: lakatos, gombkötő, takács, szűcs,
szabó, mészáros, kötélgyártó, fazekas. Láthatóan nem a mesterség
jellege határozza meg a kiemelkedést. A városbírák közül 15 biz¬
tosan helybeli születésű volt, 9 bevándorolt (a fennmaradó 4 esetben
valószínűbb a bevándorlás). A bevándorló iparosok azonban szinte
valamennyien helybeli leányt, özvegyasszonyt vettek el. Egyes ese¬
tekben a házasság révén a fiatal mesterember bekerült a városi elit¬
be. Meglett férfiként, 40 és 50 éves koruk között kapták meg a bí¬
rói stallumot, s kettő kivételével mind saját kezűleg írta alá a nevét
(a két írástudatlan iparos egy lakatos és egy csizmadia).
A kollektív jellemzés után nézzük meg közelebbről is a bírákat. Az
1740-es években bukkan fel Lakatos (egyszer-egyszer Lakatjártó)
György városbíróként, majd pedig 1747-től gyakran váltja fel őt
Gombkötő Ádám a bírói székben. Az első két évtizedben mellettük
csak Marton Istvánt említik — 1744-ben - e tisztségben. Lakatos (más¬
képpen Sipos, néha Kovács) György 1731 óta biztosan a városban
élt feleségével, Lovász Erzsébettel, és 1778-ban, 77 évesen halt meg.
Mestersége lakatos volt, s amikor az adózók között megtaláljuk
(1750 előtt, mint bíró, nem fizetett adót) a hatodik legnagyobb adó¬
28 MOL P274 Ügyészi 1. R10, Fasc. C, No. 8 (99. csomó). Az iratra utólag ve¬
zették rá a keltezést: 1798. XII.