sodik felében a király zsoldján levő katonák, hajdúk, mezővárosi pol¬
gárok voltak. Az 1653-as diási és vonyarci hegyközségi rendtartás
megkülönbözteti a keszthelyi lakosoknál a „fizetö renden valök”-at
vagy a ,sereg”-et és a polgärokat.!! Az 1696. évi portális összeírás
szerint fizetett katonák, szabadosok alkotják a város népességét.
Más adatok - a 18. századi emlékezet, a katonai bíráskodásról írt
új monográfia szerzője — viszont a sereg és a város azonosságát, a
város minden lakójának mentességeit hangsúlyozzák.
A mezőváros lakóinak szolgáltatásait illetően nem áll rendel¬
kezésünkre szerződés, s azt sem tudjuk, mikor változott meg a te¬
lepülés lakóinak helyzete. Az mindenesetre erős túlzás, hogy min¬
den földesúri és egyházi teher alól mentesek voltak. A sokat idézett
1736. évi vizsgálat csak a határ egy részének, az egykori külön fa¬
luhatároknak a használatára kérdezett rá, tehát nem a település sa¬
ját határának viszonyaira vonatkozott. A tizedmentesség pedig in¬
kább jogtalan igényként jelenik meg.
Keszthely végvárhelyzete a török háborúk végével változott meg.
Elsőként azt kell említeni, hogy Kanizsa elestével a végvár elvesztette
katonai jelentőségét, de a katona-hajdú állapot megszűnte megint
csak nem köthető pontos időponthoz. Csupán annyi a bizonyos,
hogy 1740-ben a keszthelyiek már házuk után , napiszámmal" tar¬
toztak. Ezt a robotterhet a Festeticsek egészen az úrbérrendezésig
időről időre növelték. Az úrbérrendezéskor a mezőváros lakói erről a
következőképpen nyilatkoztak: ,, Valamintbogy urbariumunk mind
e’koräig nem volt, úgy szintén hogy valamelly contractusunk is lett
volna régenten is, Földesúraságunktúl nem tapasztaltuk. Mindazál¬
tal bázüléseinkbez képes Földesúraságainktúl ellintéztetett gyalog
napi szolgálatokat, tudniillik ki egyet, ki kettőt, ki hármat, ki né¬
gyet, ki öt napokat is szolgáltunk. Ezen szokás városunkban kuruc
háború után kezdődvén, tartott állandóssan egész 1745. esztendőig,
melly esztendőben azután Istenben üdvözült tekintetes, nemzetes és
vitézlő Tolnay Festetics Kristóff jó kegyes Földesúraságunk akkori
tisztartója néhai Szaurer urlam] bázbelyeinket megintézvén, azok¬
nak minemüségekhez képest egy, két s három gyalog napiszámokkal
föllebb vette szolgálatunkat, és mind e-koráig abban állandósan
meg is maradtunk.”'*