Page 171 [171]
5. Intézményesülés s 169
annak idején Aczél tette lehetővé, akinek „a pszichoanalízis valamennyire
személyes ügye volt, anélkül, hogy valaha is nyíltan föllépett volna mellette"
(Hidas 1998: 122). Az Egyesület alapításával kapcsolatban viszont nincs ilyen
megjegyzése, úgy tűnik, Aczélnak már nem volt közvetlen szerepe. A Feren¬
czi Sándor Egyesület tehát egy évvel a nevezetes kiállítást követően jött lét¬
re Hidas György vezetésével, rajta kívül tizenkét alapítóval" -— a taglétszám
hamarosan több száz főre gyarapodott, közöttük külhoniakkal is. 1989-ben
már megrendezték első konferenciájukat, amit azóta számos másik követett.
1990-ben elinditottäk folyéiratukat, a Thalassät.
Miért válhatott Ferenczi névadóvá? A kérdésre számos választ adhatunk:
a magyarországi pszichoanalízis megteremtője, a Nemzetközi Pszichoana¬
litikus Egyesület megalakulásának kezdeményezője, később elnöke, a Ma¬
gyar Pszichoanalitikai Egyesület megalapítója, emellett — mint említettem
-— a világ első pszichoanalitikus professzora volt, életműve egyaránt jelentős
a pszichoanalitikus elmelet &s gyakorlat szamära („nyelvzavar”- koncepció,
aktív technikák, traumaelmélet); munkássága azért is jelentős, mert ügy vel¬
te, hogy a pszichoanalízisnek nem csupán a gyógyítás és az ehhez kapcsolódó
kutatás a területe, hanem ez egy olyan eszmerendszer, amely a társadalom
egészét formálhatja. A Ferenczi Egyesület tehát a rendszerváltás környékén
- az archivumi törekvesek &s a pszichoanalizis-törteneti kutatások mellett —
egyfajta fórumként, találkozási lehetőséget kínáló szervezetként is működött
azok számára, akik nem - vagy nem csupán - a pszichoanalízis gyógyító
aspektusaival foglalkoztak: így a terapeuták mellett szociológusok, néprajz¬
tudósok, filozófusok, irodalmárok, történészek lettek a tagjai (HiDAs 1990:
5). Az analitikusok , klasszikus" szakmai szervezete, a Magyar Pszichoana¬
litikus Egyesület, az egyesületi törvény kihirdetését követően alakult meg
(1989). A két egyesület szervezetileg egymástól elkülönülten működött (és
működik ma is), oly módon, hogy a pszichoanalízist hivatásszerűen műve¬
lők mindkét intézménynek tagjai lehettek, míg a pszichoanalízist társadalmi
összefüggéseiben, hatásaiban szemlélő, szakmán kívüli értelmiségiek a Fe¬
renczi Egyesületben kaphattak helyet.
A nemzetközi szervezet számára komoly demonstrációt jelentett a ma¬
gyar Munkacsoport nyilvánosság elé lépése, A pszichoanalízis magyarországi
története című, a konferencia keretein belül megrendezett kiállítás pedig úgy
187 Az alapítók között találjuk a magyar társadalomtudományi értelmiségnek a tudományos közélet¬
ben elismert, ekkor már jelentős szakmai teljesítményt felmutató szereplőit (Hidas György, Litván
György, Popper Péter, Poszler György, Szabolcsi Miklós) - ők képviselik az alapításhoz szükséges
tekintélyt és szakmai presztízst. És ott vannak egy ambiciózus, már teljesítményekkel is rendelkező,
a következő évtizedekben különösen aktív nemzedék tagjai (Bókay Antal, Dobossy Mariann, Erős
Ferenc, Harmatta János, Mészáros Judit, Szalai Júlia, Székács Judit) - ők az aktív, terhelhető, a mun¬
katerheket vállaló generáció.